Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és a magyar nyelv (Adatok a magyar nyelv grammatikalizálásának fejlődéséhez)

2. COMENIUS ezzel a felfogásával valójában újra melegíti azoknak a nézetét, akik előtte már hirdették a magyar népnek és nyelvének „keleti", „ázsiai", „szkítai", „hűn" eredetét. COMENIUS által is forgatott, s 1573-ban kiadott Thesaurus Linguae Latinae lapjain is az olvasható, hogy a magyarok: hunok, s a magyar nép „gens Scythica et ferocissima ..." [12]. COMENIUS Patakon nem véletlenül szólít így meg bennünket: „mei Hunni.. . Kedves Hunjaim", s nem véletlenül emlegeti velünk kapcsolatban a „Seytha vadság", a „scytha foltok" kifejezéseket [13]. Már a XV. században volt olyan vélemény (vö. SYLVIUS PICCOLOMINI: Cosmographia, 1458), hogy a magyarok rokonai az Ázsiában élő szkítáknak, illetőleg „a j ugoroknak", s nyelvük is egyező [14]. A magyar—jugor nyelvrokonság tényét emlegeti MIECHOW Mátyás is (Tractatus de duabus Sarmatiis, 1518). A magyar nyelvet a jugriai népek nyelvével rokonitja, s azt is megjegyzi, hogy „addiderunt nostri hungari aliqua vocabula ex Slavonico idiomate: earum rerum, quae in Scythia et Juhra non reperiuntur". HERBERSTEIN is értékes adatokat sorakoztat fel a magyarok nyelvére és származására vonatkozólag is. Ö is emlegeti Jugriát (Juharia), „ex qua olim Hungari progressi, Pannoniam occuparunt." Jugria lakói nyelvének a magyar nyelvvel való rokonságára is utal egyik mondatában: „Aiunt Juharos in hunc diem eodem cum Hungaris idiomate uti", bár azt is megjegyzi, hogy „quod an verum sit, nescio, nam etsi diligenter inquisierim neminem tarnen eius regionis hominem habere potui, quo cum famulus meus, linguae Hungaricae peritus colloqui potuisset..." (Rerum Moscoviticarum... 1549.) COMENIUS kezébe kerülhetett ODERBORNIUS (Oderborn) rigai prédikátor könyve is (Joannis Basilidis Magni Moscoviae Ducis vita. 1585), amelyben ismét csak a magyar—

jugor nyelvrokonságról olvashatott: „Jvgrij quidem in hodiernum diem idem, cum Vngaris idioma Vsurpant" [15]. 3. COMENIUS gyakran vetett össze nyelveket, s mutatott rá az egyes nyelvekben található közös vagy eltérő rendszerbeli, alaki stb. sajátságokra is. Feltűnő, de semmiképpen nem véletlen, hogy COMENIUS a magyar nyelvnek egy jellemző nyelvtani, rendszerbeli sajátságát éppen a finn nyelvben is megtalálható sajátsággal veti egybe. Amikor a vestibularis grammatica lapjain a latin praepositiokról szól (Cap. VII.), megemlíti, hogy: „His respondentes Voculas Hungari non praeponunt, sed postponunt. Illis ergo verius dicenda essent postpositiones." Különben ugyanezt állítja SYLVESTER is nyelvtanában (Grammatica Hungaro—Latina, 1539): „Illudque non est omittendum, quod praepositiones in nostro sermone non semper praeponuntur . . ., sed nonnunquam posponuntur ..." Az a meggyőződésünk, hogy COMENIUS, illetőleg pataki munkatársai SYLVESTER nyelvtanát is forgatták, s SZENCZI MOLNÁR grammatikája mellett SYLVESTER műve is forrásul szolgált a magyar nyelvtani rendszer egy-egy jellemző sajátságának registrálásánál. 4. COMENIUS fentebb idézett megjegyzéséhez hasonló megnyilatkozás látott napvilágot már a Methodus Linguarum Novissima-hoz csatolt Janualis nyelvtan XII. részében (vö. ODO I. 2. r. 313.) Itt azonban 194