Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és a magyar nyelv (Adatok a magyar nyelv grammatikalizálásának fejlődéséhez)

Különösen kiemelte a magyar nyelvnek jellegzetesen toldalékoló nyelv voltát. „Voves quibusdam sunt monosyllabae omnes, ut Chinensi-bus: aliis radices saltern, ut Germanis. Aliis sunt longiores, ad octo syllabas usque et novem, imo Hungaris esse voces 14 etiam syllabarum..." ,.nec voces aut monstrose prolixas, ut Hungarica . . A magyar nyelv alaki vonatkozásaival kapcsolatban is sok értékes megjegyzés olvasható COMENIUS tankönyveinek grammatikai részeben. A magyar szavak alaki változásaival kapcsolatos észrevételeit a latin nyelv megfelelő alakjaihoz fűzi. Az igék ragozása példatárában magyar igealakokat is felsorol, mondván: „singulis terminationibus Latinis Vernacula semper adiungi curando": ar — are: szantani; ara — tu: Szancs (sic!) te; arate vos: Ti szancsatok (sic!); aro ego: Szántok en, aras tu: Te szantasz etc. (De vestibulari Praxi ad Praeceptorem). A pataki janualis grammatika 5. fejezetében az igék ragozását tárgyalja, s több magyar nyelvtani rendszerbeli sajátságra is utal. így említi meg, hogy a magyar főnévi igenév képzője a ni: „Hungaricus infinitivus semper exit in — ni" (vö. Szenczi Molnár: observatio de formatione inf'initi . . .) 8. A latin nyelv esetragozásával, esettanával kapcsolatban is több magyar nyelvi sajátságra utal. A latin nyelv hat esetével (casus) szembe állítja a magyar nyelv nyolc esetét, s megjegyzi: „habent autem casus alii plures, alii pauciores . . . Germani quattuor, Graeci quinque, Latini sex, Slavi septem, Hungari octo . . ." (Meth. IV. C. és Meth. Gram. Janualis). COMENIUS Szenczi Molnár nyelvtana alapján ítélkezett. Szenczi Molnár ui. a hat eset mellé vette hetediknek a mutativust (fává, borrá, vízzé, stb.), s jegyzetben nyolcadiknak az adverbiálist, az assimilativusi (magyarol, deákul stb.) [vö.: Szenczi Molnár: Grammatica: X. De Casu: ,,Mutativus casus Ungarorum proprius est. . habent praterea Ungari casum Adverbialem vei Assimilativum . . "1 9. COMENIUS, mint Szenczi Molnár is a magyar nyelvet, a magyar nyelv nyelvtani rendszerét még a latin nyelv grammatikai rendszeréhez méri, s COMENIUS is a hatesetes latin névszó ragozási rendszerben, illetőleg rendszerhez idomítva mutatja be a magyar névszóragozást is: „Nomen per diversas terminationes flectitur, ut Domin — us, — e, — i, — e etc — Úr , úré, úrnak . . . etc. Hogy hány eset van a latinban, kérdés és felelet alapján szerkesztett latin és annak megfelelő magyar példában szemlélteti: Singularis: 1. Quis ibi stat? Domin — us- ... az JJr 2. Voca illuml Ó Domin — e . . . Uram 3. Cujus est Vox? Domin — i... az Üré (Ür-é) 4. Cui servis? Domin — o . . . Űr-nak 5. Quem vides? Domin — um . . . Ur-at 6. Cumquo ibis? Domin — o — Űr-tól (?) 191