Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és a magyar nyelv (Adatok a magyar nyelv grammatikalizálásának fejlődéséhez)

guttur, palatum, dentes, labia, nares etc), a hangok képzésének módját, s közben bő hangtani elemzéseket is nyújt. A helyes ejtéssel kapcsolatban kitér a kiejtés hibáira is, így sok logopédiai vonatkozásra azért is felhívja a pedagógusok figyelmét, hogy a helyes ejtés őrei is lehessenek. (.,Ecquidem ore Literas formare pueri jam sciunt usu ... tu industriore Praeceptor discipulis permonstrare . ..") COMENIUS azt is előírja, hogy a beszédhibás gyerekre is gondja legyen az iskolának: „Artis loci uendi incunabula hie est. Praesertim si qui discipulorum fuerint blaesi vel trauli, vel alias male pronuntiantes, vitii dediscendi hie locus et oceasio est." (Janua. Patak 1652: Grammatica Janualis). A magyar iskolának a helyes ejtésre, a szép beszédre nevelés is fontos feladata. Ezt hazánkban először COMENIUS hangoztatta. Az egyes hangzók pontos, világos ejtésére is ügyelnünk kell — írja COMENIUS. — Itt elsősorban arra gondolt, hogy a zöngés és zöngétlen hangok korrelációjában a zöngésség és zöngétlenség felcserélése, a zöngés hangok zöngétlen ejtésében keletkezett ejtési hiba súlyos nyelvi hibát eredményezhet, hiszen a zöngésség és zöngétlenség főném értékű hangsajátság, s a hangsorokban a jelentés elkülönítésében is szerepe van (vö. domus ~ tomus, ficus ~ vicus; bab ~ pap). Ezért emelte ki: ,,neque confundes pronundiando B et P, F vel V . . (Grammatica Janualis). COMENIUS ui. azt is helyesen látta és tanította, hogy a hangalak és a jelentés szoros egységet alkot: hangalak nélkül nincs szó, de a jelentés nélküli hangsor sem szó egy adott nyelven belül: „Vox (= hangsor, szó) quid est? Sonus articulatus, aliquid siqnificans. Erqo sonus nihil siqnificans non est Vox? Non est, ut Boft, Buhal, Kror, Sopant, negus Latinae voces sunt, neque Hungaricae, aut Slavonicae vel Germanicae, quia illorum auribus nihil siqnificant . . (Grammatica Janualis: C. IV.). 6. A hangsúly kérdéseiről is bőven szól, (vö. Annotationes super Grammaticam Novam Janualem), s finom megfigyelést rögzít a magyar nyelv hangsúly viszonyairól, a helyes magyar hangsúlyozásról is: „Hungari, quia ubi accentum vident in radice, eundem retinent in derivatis et compositis . . ." (vö. vér, vérben, véresen, vérmérgezés B. J.) Azt is megjegyzi, hogy éppen ez a magyar hangsúly-sajátság az oka annak, hogy a magyar diákok gyakran vétenek a latin helyes hangsúlyozása ellen (..pronuntiationem Latinam depravent . . A latinban ui. a hangsúly „non retinere semper in eadem syllaba, sed variare: venimus — venimus . . Az indogermán nyelvek hangsúly-viszonyai miatt a német tanulók COMENIUS szerint kevesebb hibát vétenek a latin nyelv hangsúlya ellen, mint a magyar, lengyel és a cseh diákok, nem is kell számukra sok és jól szabott hangsúly-szabályokat szerkeszteni, annál inkább szükséges ez pl. a magyar diákok számára:,,Nec enim Germanis de Accentu Latino tarn operose regulás praeseribi opus est, atque Polonis, Bohemis et Hunqaris: quia natúraliter rectius pronuntiant. . ." 7. A magyar és a latin nyelv összehasonlításában különösen sok szerkezetbeli, alaktani különbségre mutat rá COMENIUS. Itt értékes előzményekre is támaszkodhatott (Sylvester) és támaszkodott (Szenczi Molnár, vö.: uti Molnarus in Grammatica Hungarica docet . •."). 190