Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és a magyar nyelv (Adatok a magyar nyelv grammatikalizálásának fejlődéséhez)

ichs gesehen habe. Pamatugi ze sem widel. — Hung.: Emlekeztemi rea, hogy láttam . . ." (Grammatiea Atrialis: Cap. III. 4.)] A „vinum Hungaria" kifejezést is az „e Hungaria" nyelvi forma helyett idiotizmusnak jelzi, (vö. Adnominum Idiotismi: Atrium, Patak). COMENIUS a nemzeti nyelvek, a vulgáris nyelvek ez eltérő sajátosságaira is elsősorban a latin nyelv alaposabb megismerése céljából utal latin grammatikáiban, de ugyanakkor gondol arra is, hogy ezzel a módszerrel is „pervoliantur linguae vernaculae", mert nemcsak a latin nyelvet, s annak nyelvtani rendszerét tanítja az anyanyelv beiktatásával (Latinum ductiL Vernaculae), hanem az anyanyelvet és nyelvtani sajátosságait a latin segítségével (vernacula Latinae ductu). A pataki tankönyvek (Vestibulum, Janua, Atrium) nyelvtani részében tehát ezért találunk értékes, a magyar nyelvtani rendszerre jellemző, s az indogermán nyelvektől eltérő sajátosságok bemutatására szánt sorokat. Ezzel COMENIUS a magyar nyelv grammatikalizálásának fejlődését is elősegítette. 4. COMENIUS értékes megjegyzéseket közöl pl. az egyes vulgáris nyelvek jellegzetes artikulációs bázisáról is (De Linguarum articulatione): ,,Sunt, qui syllabas formánt sine vocalibus, ut Bohemi in vocibus vlk (,

lupus'), prst (,

digitus') . . ." [Meth. Ling. Nov. IV. C. 8.] A nyelvek sajátos hangzásával kapcsolatban is van mondanivalója: ,,Linguarum sonus gratus vei ingratus: haec murmurare, illa sibillare, alia stridere. alia grunnire alia tonare" (Meth. IV. C. 12.) A latin nyelv hangzása szerinte is: pulchra, grata, suavis. Egy-egy vulgáris nyelvben vannak „nehezebben" képzett hangok, mint pl. az angolban a th, a lengyelben a nazális magánhangzók („per nares efflandum a vei e etc.") (Meth. VI. C. 17.) stb., stb. A magyar nyelv artikulációs bázisának jellemzésére is ki-kitér. COMENIUS pl. azt is észreveszi és konstatálja, hogy a latin nyelvnek az egyes népek ejtésében, éppen az egyes vulgáris nyelvek artikulációs bázisának hatására sok jellegzetes kiejtési sajátsága is kialakult: „pronuntiatio Latinae Linguae nunc varié a variis populis corrupta est. . ." Különösen az angolok „latin ejtését" emeli ki ebben a tekintetben. Bár azt mondja, hogy „Poloni et Hungari cum Bohemis observent legitimos accentus" (Meth. XIX. C. 12.), mégis a magyarországi latin ejtésnek egyik legjellemzőbb jellegzetességére, az s-ezésre (vö. sors, voks, juss stb.) is figyelmeztet: „S quomodo sonat? . . . pessime Hungari, ubique simplex s tanquam sch, contra omnium Gentium consuetudinem . . .: s latinum proferendum est, ut Hungaricum sz!" (Grammatiea Janualis: C. II. 21. Patak 1652). BÁRCZY a Magyar Nyelv hasábjain (55: 517— 518) megjelent közleményében (COMENIUS a magyarországi s-ező latin kiejtésről) méltán sajnálkozik, hogy COMENIUS nem szól arról, hogyan módosult a magyarországi beszélt latinságban az intervokális helyzetben lévő s ejtése. 5. A Meihodushoz kapcsolt grammatikai részben és iskolai nyelvtankönyveiben feltűnően sok hangtani ismeretet közöl. Különösen értékesek az egyes hangok artikulációjával kapcsolatos megjegyzései. Részletesen leírja a beszélő szerveket (orgánum literas formandi: lingua, 189