Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: A tanári beszéd (A tanítási óra nyelvi formálása)

felvennie. A rossz légzési technika eredménye sokszor az erősen mélyített, feszített hangadás is, s az így született hang maga is fáraszt: nem alkalmas oktató-nevelői feladatok szolgálatára. Törekedjünk a természetes hangadásra, a középerős hangerőre, a középhangok táján folyó beszédre. Legyen a tanár beszéde tiszta, érthető, mely „a kiáltozás és halkság közt élvezhető közepet tart" (Bajza József). Ez a hangadás alkalmas a modulálásra, a hangterjedelemnek megfelelő változtatására. Annak a tanárnak egészséges a „beszédmódja", aki nem rabja a „felszorított" hangadásnak. Ha a tanár beszéd közben erősen feszíti nyakizmait, gátolja a hangszalagok egészséges működését, s az eredmény a semmiképpen sem jó példát nyújtó préselt, pattogó, recsegő vagy kiabáló hang, illetőleg pózoló beszéd. Az ajak megfelelő mozgása is előfeltétele a tiszta hangképzésnek; pontos, világos hangképzés csak megfelelően nyitott szájjal és megfelelő ajakejtéssel lehetséges. Szinte rajzolja ki a tanár ajkával is a hangokat: a petyhüdt ajakműködéssel beszélő tanár rossz példát szolgáltat tanítványainak is. Ugyanakkor gyakori hibája a tanárok hangképzésének a túlartikulálás, a kelleténél hangosabb, erőltetett, kiabáló beszéd. Tartsuk a hangerőt közepes szinten, illetőleg csak addig emeljük a hangerőt, ameddig a beszéd még zengő és színes maradhat. Fontos ugyanis azt is tudnunk, hogy nem a hangerő az, amitől függ a hangok tiszta, világos képzése. A nagyon hangos, kiabáló beszédben eltorzulnak a hangok, s az amúgyis hangzósabb magánhangzók elnyelik a kevésbé hangzós mássalhangzókat. A nagyon hangos beszéd azért is veszélyes a tanítási órákon, mert egyrészt üres patétikusságra is csábíthat, másrészt a megfeszített, erőltetett hangadásban nem megfelelő rezonációjú a hang sem. A hangerő felfokozásával a tanár már beszéde hangzásának kifejező képességét is veszélyezteti. A fegyelmezetlenebb magatartás és a nagyobb osztályzaj ellen sem a túl hangos, a kiabáló beszéd az ellenszer, hanem inkább a tudatosan alkalmazott, fegyelmezett, halkabbra fogott beszéd, illetőleg a hangszín változó árnyalataival való élés (sötét, világos, hideg, érdes, éles, határozott, parancsoló stb.). Különben a tanári beszéd legyen kellemes csengésű, színes, telt hangú beszéd. A színtelen, hideg tanári beszéddel szemben a hatásfoka is nagyobb annak a tanári beszédtípusnak, mely a hang színezetének gazdag változatait is felhasználja. Bár a magyar köznyelvnek még nincs szigorúan egységes hangtani képe, a tanárnak beszédében a köznyelvi kiejtés normáját kell követnie. A tájnyelvi ejtés szélsőséges sajátságait erőszakoló, illetőleg megtartó tanári beszéd nem jó nevelőeszköz a köznyelvi kiejtésre nevelés munkájában. Ugyanakkor biztatnunk kell a tanárokat arra, hogy hanglejtésükben juttassák érvényre a nyelvjárások változatosabb formáit is. A hatásos és kifejező tanári beszéd ugyanis hanglejtésében is színes, változatos. Az egyhangú, csaknem dallamtalan tanári beszéd sokszor visszataszítóan „iskolás tónusú", hideg, kifejezéstelen. Az egyenletes hullámzással, s szinte állandóan ugyanazon hangmagasságon „éneklő" tanári előadást is kerülni kell. A hanglejtés, a beszéd dallama igen hatékony eszköze a tanári be17