Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Hogyan tanítsuk Gorkij „Ének a sólyomról" című költeményét?

tikusnak látszó hasonlatosságot állati és emberi jellemek között, akkor nem csodálkozhatunk rajta, hogy észrevették folyton-folyvást a költők is, akik épp költő-voltuk miatt, tehát szinte hivatásból állandóan olyan kapcsolatokat fedeznek fel távolálló dolgok között, amiket általában nem is sejtünk. Könnyen érthető tehát, hogy Gorkij kóborlásai folya­mán bizony gyakran találhatott oly fajta emberekre, akikben hol a siklónak, hol a sólyomnak a természetét vélte felfedezni. Aligha találhatott Gorkij alkalmasabb állatot, mint a siklót, a pol­gárság ábrázolására, mert hiszen a polgárság már az ő idejében, pályája elején is eléggé kimutatta jellemvonásait. Lapulása, biztonság­vágya, a kockázattól való irtózása, általában: összkomfortjának foly­tonos féltése, a kiült fotelek kényelme — mindezek együttesen köny­nyen felkelthették Gorkijban a sikló képzetét (nem is szólva arról, hogy a polgár is óvatosan kisiklik mindig, ha ki kell állani valamiért). De Gorkij előtt nemcsak a polgárság jellemvonásai tárultak fel a maguk meztelenségében, mert akkor már a kezdődő forradalmi mun­kásmozgalmak is kitermelték a maguk elszánt proletárhőseit. Gorkii láthatta már a sólymokat is, és ezeknek minden esetleges fogyatko­zásaik ellenére is a siklókkal, a polgársággal szemben utolérhetetlen fölényük volt. Tudniillik merték az ügyre az egész életüket rátenni; és éppen ez az, amire a tipikus polgár mindenkor képtelen. Rátették az életüket és persze el is vesztették sokszor. Szembeszálltak a lehe­tetlennel is, bátorságuk, elszántságuk határtalan volt, mert a marxiz­mus forradalmi elmélettel fegyverezte fel a proletáriátust. És miköz­ben a polgárság és a kifejlődött proletáriátus ellentéte egyre inkább elmélyült, ennek az elméletnek a fénye világította meg az ő útjaikat. A sólymok megindították feltartózhatatlan harcukat a dolgozók felsza­badításáért, a liberális polgárság, a siklók társadalma pedig ugyanakkor elhájasodott és a kialakuló tőkésosztály kegyeit lesve, egy helyben topo­gott, csúszott-mászott, mint a sikló. A sikló tehát nem értheti meg soha a sólymot, mert a sikló filozó­fiája az óvatosság, az elővigyázatosság. Ö nem tud repülni, a magasba szállni, csak kúszni tud, csak ahhoz ért, hogy a napon sütkérezzék, és ha kell, másokat küldjön a halálba: „Húzódj a mélység szélére és dobd el magad, barátom!" — ime ez az a gondolat, amely nagyon is jól szimbolizálja a korhadó polgári társadalmat, a reakciós kispolgárság rétegeit. Ezek a tulajdonságok értetik meg velünk, hogy a polgárság képtelen a forradalomra és ha meg is próbál nekilendülni, úgy jár, mint a sikló, amely nevetséges bukfenccel hullott vissza a földre. Ezzel szemben a munkásosztálynak nem is lehet más választása, mint a harc, a forradalom, és még a lehetetlent is meg kell próbálnia, ha segíteni akar magán. A felfelé ívelő, a merészen szárnyaló sólyom az öntudatra ébredt munkásosztály, amely tudja, hogy harca, még ha átmenetileg el is bukik, akkor sem sem lesz nevetséges soha, mert minden csepp kiontott vérből a szabadság fénylő szikrái lobbannak fel, és ezeket a szikrákat többé semmiféle erő nem olthatja el. 12 177

Next

/
Thumbnails
Contents