Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Hogyan tanítsuk Gorkij „Ének a sólyomról" című költeményét?

IV. Gorkij költeményét tárgyalva, önkéntelenül is eszünkbe jut Petőfi két verse: A KUTYÁK DALA A FARKASOK DALA Süvölt a zivatar, A felhős ég alatt A tél iker fia, Eső és hó szakad. Mi gondunk rá? Mienk A konyha szöglete, Kegyelmes jó urunk Helyeztetett ide. S gondunk ételre sincs, Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán S mienk a maradék. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, — No de: ebcsont beforr. S harag multán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait. (1847) Süvölt a zivatar A felhős ég alatt, A tél iker fia, Eső és hó szakad. Kietlen pusztaság Ez, a melyben lakunk; Nincs egy bokor se, hol Meghúzhatnák magunk. Itt kívül a hideg Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk Kínoz kegyetlenül; S amott a harmadik: A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg. Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor, De szabadok vagyunk. (1848) Kell-e kommentár ehhez a két vershez? A szabad lelkek mindenütt többrebecsülik a szabadságot még akkor is, ha annak halál az ára, mint a csúszást-mászást. A kaukázusi-bércek sólyma és siklója a mi Petőfinknél az Alföld tájaihoz hasonul, és a sólyomból farkas, a kígyóból kutya lesz. A kutyák álmos dalára farkasok dala válaszol, szinte odaordítja ennek az elsatnyult, korcs ivadéknak a meg nem rontott ősök dalát: ti kis piszkos kutyái a birtokos nemesség udvarházainak, csak dörzsölödjetek talpat nyalva gazdáitok lábához, tiétek a maradék és a morzsa az asztalokról, de a tiétek a nagykegyelmű urak keserves hangulatának ostora is. Csak hajtsátok le fejeteket, csak viseljétek el az ostort, nekünk nem kell belőle. Mi vállalni tudjuk azt, hogy a polgári otthonok kemencéi mellől a forradalom kietlen pusztaságába vonulunk, tűrünk éhséget és hideget, és szembenézünk a töltött fegyverekkel és piros vérünk hullásával, de felfedeztük magunkban az elnyomott és gúzsba kötött ősi erőket: ismét szabadok vagyunk. Petőfi ebben a szembeállításban érzékelteti a 48-as évek magyar 178