Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor—Somos János: A főiskolai fizikai gyakorlatok vezetésének módszere

Rövid vita után azt a határozatot hoztuk, hogy amit így a gyakorlatvezető a gyakorlaton kérdez, az arra adott válasz „felelésnek" számít, a gyakorlatvezető „osztályoz" rá, s ezeknek az osztályzatoknak szerepük jut a félév-végi jegy kialakulásában. Mindezt a hallgatóknak tudmására kell hozni. A dolog így talán „középiskolás" ízűnek látszik, a hallgatók húzták is kissé az orrukat, de aztán beletörődtek a változhatatlanba, és lényegesen javult a hanyagságra hajlóknál is a gyakorlattal összefüggő elméleti részek elsajátítása. Röviden összefoglaljuk még, hogy mik azok a gyakorlattal kapcsolatos dolgok, amelyek véleményünk szerint a fent említetteken kívül tanszéki értekezlet elé tartoznak: 1. a gyakorlatok — a tanszékvezető által összeállított — általános tervének megvitatása, 2. az egyes évfolyamok és csoportok — a gyakorlatvezető által öszszeállított — részletes tervének megvitatása, 3. a hallgatók gyakorlatokon tanúsított magatartása, 4. a felsőbb hatóságoknak a gyakorlatokra vonatkozó utasításai, íendelkezései, tanácsai tudomásul adása, megbeszélése, 5. a helyes módszerek rendszeres gyűjtése. A beszámoltatás és minősítés. A vizsgaszabályzat értelmében a laboratóriumi gyakorlatokból külön beszámoló nincs. Ha a félévi laboratóriumi foglalkozást helyesen szervezzük meg, akkor külön beszámoltatásra nincs is nagy szükség. Ahhoz azonban, hogy a külön beszámolót nélkülözhessük a) rendszeresen meg kell követelni a hallgatóktól a leggondosabb elméleti felkészülést; b) a gyakorlatok folyamán rendszeresen kérdezni kell őket abból az elméleti részből, amely a végzett gyakorlatok alapja; c) későbbi gyakorlatok során újra meg újra fel kell eleveníteni az ezzel kapcsolatos régebbi gyakorlatokat. (Pl. a levegő súlyának mérésekor a mérlegelésre vonatkozó, továbbá a légüres térre redukálásra vonatkozó régebbi gyakorlatokat: hogyan is csinálta annak idején, mit miért csinált stb.); d) a legfontosabb mérések módját, ismertetését be kell iktatni az előadásokból tartandó vizsga tematikájába. Emellett mi évek óta azt a módszert követjük (mivel 10—12 főből álló csoportokkal dolgozunk), hogy az órarendbe beiktatott gyakorlati idő félévi utolsó óráján a csoport a gyakorlatvezető irányításával közösen átveszi a félév legfontosabb méréseit, illetve a félévi gyakorlatok során legproblematikusabbnak mutatkozott kérdéseket. Ennek jó módja az, hogy kiválasztjuk pl. azt a hallgatót, aki — mondjuk — a gyakorlaton legnehezebben boldogult az önindukciós együtthatók mérésével; az utolsó összejövetel előtt néhány nappal megmondjuk neki, hogy az összefoglaláskor ezt röviden, a lényeget ki149