Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor—Somos János: A főiskolai fizikai gyakorlatok vezetésének módszere

Az elsőt bizonyos előnyös hatások ellenére is túlságosan „kisiskolásnak" tartjuk, a jegyek sorozata miatt az osztályzat elveszíti jelentőségét, bár az egyes hallgatók fejlődése így könnyebben lemérhető. A másik eljárást tartjuk tehát helyesebbnek, olyan formában, hogy a jegyzőkönyvben a gyakorlatvezető által tett megjegyzések a munka tárgyilagos értékelésére vonatkozzanak, létesítsenek kapcsolatot a jegyzőkönyv és a hallgató által elvégzett gyakorlati munka között, vagyis megjegyzéseink ne csak a jegyzőkönyvbe leírt, vagy lerajzolt anyagra vonatkozzanak, hanem a végzett laboratóriumi munkára is terjedjenek ki. A gyakorlatvezető és a hallgató kapcsolata. A gyakorlatvezető a dolog természeténél fogva — közvetlenebbül érintkezik a hallgatókkal, mint az elméleti tárgyak előadója. Ez a körülmény egyrészt azt jelenti, hogy nevelésükre is nagyobb befolyással van, másrészt, még inkább előtérbe hozza azt a kérdést: milyen a helyes kapcsolat közte és a hallgatók között? Régi tapasztalat igazolja, hogy tervszerűbben nevelni csak azt tudjuk, akit jól — minél jobban ismerünk. Megismerni valakit: ehhez többek között az szükséges, hogy minél közelebb kerüljünk hozzá. A gyakorlatvezetőnek is ez a legelső feladata. Az emberhez közeledni azonban nem könnyű dolog, más-más egyéniséghez más-más módon kell. S ez még nem elég, mert azt is el kell érni, hogy a másik fél is közeledjék hozzánk. Ehhez pedig jó pedagógusnak, jó emberismerőnek és kemény önbírálattal rendelkezőnek kell lennie. Hogy mennyire igaz, hogy nem lehet ugyanazzal a módszerrel kezelni különböző embereket, arra legjobb példa egyik volt tanársegédünk. Azt vetették fel vele szemben egyszer a hallgatók, hogy gúnyos, lenézi és kicsúfolja őket. Jól utána néztünk a dolognak, s végül is kitűnt, hogy az illető jókedélyű, vidám, tréfás ember. Annak az évfolyamnak túlságosan érzékeny hallgatói tréfálkozásait csúfolódásnak érezték és — helyesen — panasz tárgyává is tették. A dolog persze tisztázódott, s pár hónappal később, amikor már a hallgatók jobban megismerték, egész meleg kapcsolat fejlődött ki köztük. Általános követelményként az állítható fel, hogy a gyakorlatvezető és a hallgatók között meleg, szívélyes elvtársi viszony alakuljon ki. Természetesen ezt a kívánalmat minden más oktatóval szemben is fel lehet vetni — mondhatja valaki —, s igaza is van. Ám a gyakorlatvezető és a hallgatók között a többinél „melegebbnek", őszintébbnek, barátibbnak kell ennek a kapcsolatnak lennie. S emellett meg kell találni azt a helyes vonalat, amelyik a fent említett tulajdonságokat elválasztja a bizalmaskodástól, a tolakodástól. Minden meleg és szíves elvtársi kapcsolat ellenére a gyakorlatvezető tanári tekintélye érintetlenül kell, hogy maradjon. Éppen ez az, ami a helyes rendet biztosítja a gyakorlati órán. A gyakorlatvezetőnek „vezetőnek" kell maradnia minden körülmé143