Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor—Somos János: A főiskolai fizikai gyakorlatok vezetésének módszere

A gyakorlatok levezetése. A laboratóriumi gyakorlatok alapvetően különböznek az elméleti óráktól. Míg az elméleti előadásokon a hallgatók mint megfigyelők, az anyag megértésére és befogadására koncentrálják minden erejüket, ezzel szemben a gyakorlatoknak aktív szereplői. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy a gyakorlatvezető nevelő és oktató munkája háttérbe szorul, és kisebb mértékben fontos, mint az elméleti órákat tartó tanáré, pusztán annyit jelent, hogy a laboratóriumi foglalkozások vezetése más, bizonyos mértékig eltérő metodikai szempontok szerint történhet. Tekintettel arra, hogy az olyan gyakorlatok vezetéséről, ahol valamennyi hallgató ugyanazt a kísérletet, mérést végzi, már említést tettünk, ebben a fejezetünkben azon gyakorlati foglalkozások folyamatát tárgyaljuk, amelyeken a hallgatók kettes csoportonként különböző eszközökkel más-más kísérletet végeznek, annál is inkább, mert ilyen típusú gyakorlatok fordulnak elő nagyobb számban. a) Mielőtt a hallgató a kísérlethez szükséges összeállításhoz hozzáfogna, kívánatos, hogy a kezébe kerülő eszközöket minél jobban megismerje. A legtöbb műszerről, eszközről már a laboratóriumi foglalkozások megkezdése előtt is szerzett valamelyes ismereteket, pl. kijelölt irodalom tanulmányozása során, vagy az előadásokon látta azokat, tapasztalta használati módjukat. A gyakorlatvezető feladata, hogy a hallgatónak a különböző mérőműszerekkel kapcsolatos ismereteit kiegészítse, bemutassa az eszközök kezelésének módját, rámutasson felhasználásuk szempontjából azok előnyeire és hátrányaira. Emelje ki az értékesebb műszerekkel kapcsolatosan hazánk fejlődő műszeriparát, a baráti országok, elsősorban a Szovjetunió igen fejlett műszertechnikáját. Bizonyos eszközök korlátozott használhatóságával kapcsolatosan vesse fel hallgatói előtt az újítás gondolatát, más gyári eszköz esetében pedig az egyszerűbb, házilag is előállítható kísérleti eszközzel való helyettesítés kérdését. Általános szempont legyen, hogy a gyakorlatvezető csak akkor adjon engedélyt a kísérletezés megkezdésére, ha meggyőződött arról, hogy a hallgatók megfelelő mértékben ismerik azokat a felszerelési tárgyakat és mérőműszereket, amellyel dolgozni fognak. Ezzel nemcsak sok eszköz rongálásának, de az esetleges baleseteknek is elejét vehetjük. b) A laboratóriumi munka eredményessége szempontjából elengedhetetlen a hallgatók elméleti felkészültsége. Arról már beszéltünk, hogy a gyakorlatvezető milyen segítséget nyújtson ehhez a munkához, azonban, hogy a hallgatók valóban felhasználták-e ezt a segítséget, valóban felkészültek-e a gyakorlatokra, azt a laboratóriumi munkák közben kell ellenőrizni. Hallgatóink egy része még ma is a könnyebb, a kevesebb előkészületet követelő foglalkozások közé sorolja a laboratóriumi gyakorlatokat. Az ilyen és ehhez hasonló nézetek főképpen az I. éves, a főiskolai munkát alig ismerő hallgatókban vetődnek fel. Mindenesetre a gyakorlatvezetőnek ezzel is számolnia kell, s az elméleti felkészülés következetes számonkérésével, s hallgatóinknak az 137