Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor—Somos János: A főiskolai fizikai gyakorlatok vezetésének módszere

elmélet fontosságáról való meggyőzésével már a tanév elején megoldható probléma. A kapcsolatos elméleti anyagban való tájékozatlanság nemcsak megnehezíti a hallgató számára a kísérletek összeállítását és elvégzését, de eredménytelenné is teszi a laboratóriumi munkát, és egyszerűen az eszközökkel való találgatás, játék szintjére süllyeszti. Az ilyen hallgató nem ismeri a jelenségek okát, nem látja a kísérletek célját, a kapott eredmények semmit nem jelentenek számára. A laboratóriumi gyakorlatokra való felkészülés ellenőrzése és számonkérése általában nem jelentheti a munka megkezdése előtti „feleltet ést", erre sem idő, de a legtöbb esetben szükség sincsen, megelégedhetünk a munka megindítása előtt, vagy kísérletezés közben a gyakorlattal kapcsolatos néhány elméleti kérdés felvetésével és megoldásával. Természetesen azoknál a hallgatóknál, akik következetesen készületlenséget árulnak el ilyen téren, alkalmaznunk kell a kijelölt irodalomból való részletes beszámoltatás módszerét is. Ne mulasszon el a gyakorlatvezető egyetlen olyan alkalmat sem, amikor rámutathat a hallgatók előtt arra, hogy az elméleti felkészültség hiánya milyen eredménytelenséghez vezet a kísérletezésben és mérésben. Érezze és lássa be a hallgató, hogy az egyéni ügyesség és a gyakorlati munkához való készség jó, ha megvan, de ez m^g nem minden, nem elegendő a feladatok tökéletes elvégzéséhez és megoldásához. c) A hallgató a gyakorlatok végzése közben szerzi meg azt a manu ális készséget, technikai ügyességet, amely tanári pályáján nélkülözhetetlen. A gyakorlatvezetőnek az általános cél megvalósítása érdekében ebből a szempontból is módszeres irányítást kell adnia a kezdő kísérletezőnek. Meggyőződtünk, de több esetben tapasztaltuk is, hogy még az elméletileg jól felkészült hallgató is alapvető hibákat követ el. Az eszközök helyes kezelése, a kísérletek célszerű összeállítása, a mérések körültekintő elvégzése nem, vagy csak kismértékben sajátítható el jegyzetekből, könyvekből. A gyakorlatvezető még jó előkészítés után is tapasztalhat olyan eseteket, hogy a gyakorlatot végzők a lángra teszik a vastagfalú üvegkádat, vagy 0,1 mA nagyságrendű áramot akarnak mérni néhány mA méréshatárú műszerrel, vagy megfeledkeznek a fogyasztó adatainak leolvasásáról, és 220 voltos áramforrásba kapcsolják a 110 voltos eszközt stb. A gyakorlatoknál bevált módszernek látszik, hogy a kísérlet elvégzése előtt, az áramforrások bekapcsolása előtt a gyakorlatvezető ellenőrei a kísérleti összeállítást. Ilyenkor nyílik alkalom a figyelmetlen összekapcsolásokból, az eszközök helytelen használatából eredő hibák megtárgyalására. Természetesen ez különösen akkor, ha a gyakorlatozó párok más-más kísérleteket végeznek, elég sok időt vesz igénybe, és bizonyos mértékben időveszteségnek látszik, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy hallgatóink éppen az előforduló hibák részletes megtárgyalásából igen sokat tanulnak. Sok gyakorlatvezető hajlamos arra, hogy a hallgató helyett (mivel únja már a magyarázkodást, és terhére esik a hallgató ügyetlenségét 138