Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: A tanári beszéd (A tanítási óra nyelvi formálása)

a tanítási órákon gyakrabban használt, vissza-visszatérő szavakról, s így születnek meg az „Ugyebár", a „Kérem szépen", „Nézzük most már", „Amint láttuk", „Mostan már" stb. stb. tanári ragadvány — illetőleg gúnynevek. Különösen kerülni kell az olyan hasonlatok és képek használatát, amelyek kívül esnek tanítványaink látó- és befogadó képességén, mert csak zavarosabbá teszik a tanári beszédet s előadást. A képek, a nyelvi figurák zsúfolásában elfullad az értelem és elfárad a tanítványok figyelme. Ugyanakkor a tanári beszéd egyik jellegzetes tipusa a száraz, velőtlen, s a puszta tényeket nyelvi finomságok nélkül közlő előadás. A szigorú és józan okoskodás célkitűzése ne vezessen tévutakra: a tanítási folyamatokban mind az értelem, mind az érzelem befolyásával érhetünk el jó eredményeket. A gyermeki érdeklődés követelményeit is tekintetbe kell vennünk, a tanári beszéd tehát legyen érdekes, közvetlen, de a közvetlenség nemes követelményét ne értelmezzük helytelenül, s ne legyen következménye a fegyelmezetlen, „pajtáskodó", „haverkodó" hangnem, s ennek árnyékában megjelenő pongyola beszéd. Ezt a beszédet azután fertőzik zsargon nyelvi elemek, helytelenül használt szavak, hanyag, lompos nyelvi kifejezések is. Ez a tipusú tanári beszéd, előadás, csak gondolkodási tunyaságra és nyelvi igénytelenségre szoktatja a tanítványokat. IV. A helyes és célratörő tanári beszéd mindig szép példáját szolgáltatja a jól szerkesztett, az alaposan átgondolt beszédnek, előadásnak is, amelyben érvényesül az ok és okozat, az előzmény és következmény helyes felsorakoztatása, a belső és tekintélyi érvek jó arányú felhasználása stb. stb. A jó tanár beszédében, előadásában is mindig jó szerkesztőnek bizonyul, de jó szerkesztése nem csak abban merül ki, hogy ügyesen vezeti be a tanítási folyamatot, célratörően „tárgyal" és tanulságosan „fejezi be" előadását, az oktatást, az óra menetét. A tanítási folyamatban a tanári beszédnek másfajta szerkesztési problémái is vannak. Első ilyen probléma pl. hogy sokszor pongyola a tanítási óra nyelvi formálása s az előadás megszerkesztése, s főleg a szerkezeti aránytalanság uralkodik el benne. A tanár csupa leíró jellegű nyelvi részekből formálja órán elhangzó beszédét, előadását, minden összefolyik, nem tagol arányosan. Nem határolja el a lényeges ismeretanyagot a kevésbé lényegestől, sokszor esik az általánosítás és a kijelentés hibájába, nagyon „messziről" kezdi, s igen egyoldalúan világítja meg a tárgyat, a mondanivalót, az ismeretanyagot, s csak elbeszél, elmond, kijelent és közöl, de nem állít, nem tagad, nem cáfol, nem kérdez, nem vitat, nem részletez, nem bizonyít, nincs beszédének, előadásának belső rendje, logikája, mert nincs gondolatai sorában egység és haladás. Másik hiba, ha a beszéd, az előadás, a tanítási folyamat nyelvi formálása erősen tagolt, széttöredezett, s eluralkodnak a mondatok között a felkiáltó, a kívánó és a kérdő mondatok. Érdekes tipus a „kommandírozó", a felhívásokban, a tiltásokban, 12