Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: A tanári beszéd (A tanítási óra nyelvi formálása)

a tanítási órákon gyakrabban használt, vissza-visszatérő szavakról, s így születnek meg az „Ugyebár", a „Kérem szépen", „Nézzük most már", „Amint láttuk", „Mostan már" stb. stb. tanári ragadvány — illetőleg gúnynevek. Különösen kerülni kell az olyan hasonlatok és képek használatát, amelyek kívül esnek tanítványaink látó- és befogadó képességén, mert csak zavarosabbá teszik a tanári beszédet s előadást. A képek, a nyelvi figurák zsúfolásában elfullad az értelem és elfárad a tanítványok fi­gyelme. Ugyanakkor a tanári beszéd egyik jellegzetes tipusa a száraz, velőtlen, s a puszta tényeket nyelvi finomságok nélkül közlő előadás. A szigorú és józan okoskodás célkitűzése ne vezessen tévutakra: a taní­tási folyamatokban mind az értelem, mind az érzelem befolyásával érhetünk el jó eredményeket. A gyermeki érdeklődés követelményeit is tekintetbe kell vennünk, a tanári beszéd tehát legyen érdekes, közvetlen, de a közvetlenség ne­mes követelményét ne értelmezzük helytelenül, s ne legyen következ­ménye a fegyelmezetlen, „pajtáskodó", „haverkodó" hangnem, s ennek árnyékában megjelenő pongyola beszéd. Ezt a beszédet azután fertőzik zsargon nyelvi elemek, helytelenül használt szavak, hanyag, lompos nyelvi kifejezések is. Ez a tipusú tanári beszéd, előadás, csak gondolko­dási tunyaságra és nyelvi igénytelenségre szoktatja a tanítványokat. IV. A helyes és célratörő tanári beszéd mindig szép példáját szolgáltatja a jól szerkesztett, az alaposan átgondolt beszédnek, előadásnak is, amely­ben érvényesül az ok és okozat, az előzmény és következmény helyes felsorakoztatása, a belső és tekintélyi érvek jó arányú felhasználása stb. stb. A jó tanár beszédében, előadásában is mindig jó szerkesztőnek bizo­nyul, de jó szerkesztése nem csak abban merül ki, hogy ügyesen vezeti be a tanítási folyamatot, célratörően „tárgyal" és tanulságosan „fejezi be" előadását, az oktatást, az óra menetét. A tanítási folyamatban a ta­nári beszédnek másfajta szerkesztési problémái is vannak. Első ilyen probléma pl. hogy sokszor pongyola a tanítási óra nyelvi formálása s az előadás megszerkesztése, s főleg a szerkezeti aránytalanság uralkodik el benne. A tanár csupa leíró jellegű nyelvi részekből formálja órán el­hangzó beszédét, előadását, minden összefolyik, nem tagol arányosan. Nem határolja el a lényeges ismeretanyagot a kevésbé lényegestől, sok­szor esik az általánosítás és a kijelentés hibájába, nagyon „messziről" kezdi, s igen egyoldalúan világítja meg a tárgyat, a mondanivalót, az is­meretanyagot, s csak elbeszél, elmond, kijelent és közöl, de nem állít, nem tagad, nem cáfol, nem kérdez, nem vitat, nem részletez, nem bizo­nyít, nincs beszédének, előadásának belső rendje, logikája, mert nincs gondolatai sorában egység és haladás. Másik hiba, ha a beszéd, az elő­adás, a tanítási folyamat nyelvi formálása erősen tagolt, széttöredezett, s eluralkodnak a mondatok között a felkiáltó, a kívánó és a kérdő mon­datok. Érdekes tipus a „kommandírozó", a felhívásokban, a tiltásokban, 12

Next

/
Thumbnails
Contents