Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: A tanári beszéd (A tanítási óra nyelvi formálása)

tan szabályai ellen vétett hibák nemcsak a tanulók nyelvi műveltsége elleni merényletnek tekintendők, hanem sokszor a megértést gátló tényezők is. A mondanivalót stilisztikailag is helyes megfogalmazásban kell tálalni. A nyelvi közhelyek, a terpeszkedő kifejezések, pl. (tegyünk próbát, [helyesen: próbáljuk meg], most már megmagyarázásra kerülhet fh. megmagyarázhatjuk] mellett gyakoriak a pongyola beszéd hibázásai is. (Ez a megállapítás nem létjogosult [h.: hibás, igazságtalan], szembehasonlítjuk (?) más országok tapasztalataival.), stb., stb. A nyelvi közléssel szemben a tanítási folyamatban követelmény a beszéd tartalmi gazdagsága: a közölt ismeretek és gondolatok tartalmassága, logikus felépítése. A tanári beszéd nem ritka típusa az az előadás, amelyik csak szavakban s nem gondolatokban, tárgyi ismeretekben gazdag. A tanár ui. kevés és silányabb ismeretanyagra támaszkodik, s a szavakat, a nyelvi formákat nem a tárgyhoz, nem a tantárgyi sajátosságokhoz, s nem a tanítványokhoz szabja, s így nem is képes a hallgatóságot tiszta, pontos fogalmak kialakítására és biztos ismeretek megszerzésére nevelni. Ebben a tekintetben igen fontos követelmény az is, hogy a helyes mondatszerkesztés mellett a helyes szóhasználatra is ügyeljen a tanár. A tanulók életkori sajátságait, fejlődési fokát is tekintetbe kell vennie. Tekintettel kell lennie arra is, hogy egy-egy szó az egyéni szókincs aktív vagy passzív rétegébe tartozik-e, s ha a szó még inkább csak a passzív szókincs tagja, szükséges, hogy a szóhasználatot kövesse a fogalmi tartalom pontos meghatározása is, s így elősegítjük a passzív szókincsbe tartozó szónak aktivizálását, az egyén aktív szókincsébe való emelését. Ezzel a munkával valójában a tanulók egyéni szókincse fejlesztését, gazdagítását is elősegítjük. A lexikai és grammatikai eszközök nagyobb jelentőségére külön is rá kell itt mutatnunk: a tanítási folyamatban mindig a legmegfelelőbb szót kell használnunk, s a szavak finom jelentésárnyalataival is operálnunk kell, mert igaza van BABITS Mihálynak, amikor azt állítja, hogy ,,akinek több szava van, több ismerete is van, s mivel a rokonértelmű szavak (a szinonimák) sohasem egyértelműek, akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla". Ugyanakkor a tanári beszéd arra is jó példa legyen, hogy a szinonimák csak akkor cserélhetők fel egymással, amikor jelentésükben az uralkodó jegy, a közös elem dominál, s így pl. a fut, rohan, szalad, siet igesor bármelyik tagját használhatom, ha csak azt akarom kifejezni, hogy testmozgással sietve helyet változtatunk (ez az uralkodó jegy, a közös elem), ha azonban ennek a jelentésnek valamelyik árnyalata szükséges a mondanivaló pontosabb, árnyaltabb kifejezésére, akkor nem használhatjuk e kifejezéseket egymás helyett. Rá kell nevelnünk tanítványainkat arra is, hogy tudatosan használják fel a szinonimák finom fogalmi, tartalmi és expresszív különbségeit beszédükben is. A tanári beszéd nem nélkülözheti a képes beszédet sem, de a képek, a trópusok és a figurák (metafora, metominia, synedoche, hiperbola, personificatio, periphrasis, gradatio, interrogatio, exclamatio stb.) legyenek frissek, egyéniek, s tartózkodjék a tanár az agyonhasznált, csak az iskolák számára „védjelzett" nyelvi formáktól, az állandóan visszatérő hasonlatoktól, szólásoktól. A tanítványok sokszor statisztikát is készítenek 11