Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)
I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A Tokajhegyaljai régi szőlőművelés szókincse
NyK. 1867 327, Űj Magyar Múzeum, 1944. 84). A régebbi időkben gyakran cserélt gazdát egy-egy hegyaljai szőlő. A Hegyalja oppidumainak jegyzőkönyvei gyakran hitelesítették a szőlők adását-vevését. Az adásvételi szerződést erősítő, bizonyító Ukkon-pohár felemelése, felmutatása ősi szokás volt a Hegyalján. A hegyaljai oklevelekben gyakran olvashatunk ilyen bejegyzéseket: „Vkkon-poharatt mutatta föll Kiss András (1596, vö. NyK. 6:335), — „Melly cserélt ültetés szőlőnek mi is felül meg nevezett bírák és polgárok eleinknek régi élő szokásunk szerint áldomást is ittuk, Ukkon-pohár felmutató volt őmaga István deák." (Tállya: 1618.) COMENIUS pataki magyarítói (Janua, Patak, 1652.) a testis: bizonyság címszó alatt megemlítik a „tudománt tészekkifejezést is. A hegyaljai oklevelekben, jegyzőkönyvekben szerepel a tudomány-pohár szó is (Tokaj, Olaszliszka). A kifejezések azt jelentették, hogy az adás-vételnél hivatalosan bizonyságot tettek az ügyről. A tudomány-pohár kifejezésben a tudomány szónak jelentése: testis. Ennek a szónak ui. két jelentése is volt a régi magyar nyelvben: 'tudományt tenni': 'protestálni valami ellen' és 'tudományt tesz': 'tanúskodik'. A hegyaljai kifejezésekben ez utóbbi jelentés funkcionál (vö. MNy. 29:115). Az ukkon-pohár — urkonpohár felmutató, 110 0 áldomást ivő im i személyét gyakran idézik a hegyaljai oklevelek: ő volt a bizony ságtevő, a testis. A szóra vonatkozólag ma sincs megnyugtató etimológiánk. HUNFALVY Pál még az Ukkon szóban ősi ugor—magyar mitológiai emléket keresett. Később maga is megcáfolta ezt a nézetét. Mai álláspontunk az, hogy az ukkon-pohár — urkon-pohár, ez az adás-vevési áldomáspohár a német Urkund-Becher magyar népetimológiás változata. Volt olyan vélemény is, hogy ez a szó a latin poculum usucapionis szónak rövidített: pocidum ucconis alakjából kapta magyar hangsorát. A régi hegyaljai jegyzőkönyvek gyakran emlegetik a szőlő becse ^ böcse llo a kifejezést is. Tállyán, 1623-ban írt bejegyzés szerint, ha valaki a szerződő felet „ez szőlőnek uraságában meg akarná háborítani, annak semmi pöri addig elő ne vétessék, míglen az szőlőnek bocsit áldomásával együtt le nem teszi, melly pénzbiil az megálló fél szabadon költsön, az háborgató fél pedig maga erszényéből költsön és tűrje kárát (vö. NyK. 6:345 és Tolcsva: 1726, MNy. 26:152). Erre vonatkozik a hegyaljai jegyzőkönyvekben gyakran olvasható becs bőcslevél 110 3 nevezet is. Itt kell megemlítenem azt a régi szokást is, hogy a szőlő eladása esetén a szőlőterületet a szomszédoknak kellett először felajánlani megvételre, mert e szokásjog szerint a szomszédokat illette meg először vásárlási jog. Ha nem éltek ezzel a jogukkal, akkor adhatták el másnak a szőlőt. Általában a külföldiek, 1110 4 azaz a nem Hegyalján lakók nehezebben jutottak szőlőbirtokhoz, éppen e szokásjog érvényességének eredményeképpen. 39
