Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

IV. Miscellanea - Pataki László: Kortársi megemlékezés Adyról. II.: Vincze Géza visszaemlékezése

az nemzetünk fejlődését szolgálja. A nyelvi ízlés, a nyelvi öntudat, a nyelvi kultúra fejlődésének történetírója már csak azért sem mellőzheti a magyar ifjúság nyelvművelő munkájának lelkiismeretes számbavevését. KORTÁRSI MEGEMLÉKEZÉS ADYRÓL II. Vincze Gézának, Ady közeli rokonának visszaemlékezése Tavalyi évkönyvünkben — ott kifejtett okokból — közöltük az Ady-filológia megteremtőjének, a költő barátjának és versei „poéta-adminisztrátorának", Földessy Gyulának az Adyval való találkozásait összefoglaló emlékezését. Kezdeményezésünk folytatásaként most Ady unokaöccsének és barátjának, Vincze Gézának írását adjuk közre. Dokumentumai e sorok Ady csodálatos hatásának, aki költészetével nem csupán távoli rokon lelkeket mozgósított, hanem közeli testi rokonokat is belső, lelki rokonaivá változtatott át. S ez a „metamorfózis" Vincze Géza esetében olyan kapcsolat létrejöttét is eredményezte, amely már az irodalomtörténet lapjaira kívánkozik. A költő iránti szeretettől indíttatva ugyanis Ady Lajos tehetetlenné válása után ő lett Ady Lőrincné egyik istápolója elsősorban az idős asszony hoszszabb utazásainál. így esett, hogy éppen Földessy Gyula hites tanúsága szerint is kísérője volt az „Édes"nek utolsó sétaútján is és a halott költő helyett ő óvta karjaival Ady Lőrincné elomló testét, mikor annak hirtelen halála bekövetkezett. Vincze Géza számos Adyval foglalkozó cikket írt a Szilágy ság-ban, a kolozsvári Keleti Újságban, Erdélyi Szemlében, később a Pesti Napló-ban, a Magyar Nemzet-ben, legújabban pedig az Élet és Irodalomban, az Ország—Világban és több más lapban. írásai közül kiemelést érdemel a Dózsa György unokája című (Irodalomtörténeti Közlemények, 1955. 1. szám) és a Századok 1956. évi 5—6. számában megjelent Ady és az orosz forradalmi Az „Édes" kezeírása 647-