Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

IV. Miscellanea - Pataki László: Kortársi megemlékezés Adyról. II.: Vincze Géza visszaemlékezése

mozgalmak című tanulmánya. Elkészült, s remélhetőleg rövidesen megjelenik az Adyra emlékező könyvének kézirata is. »Ady Endrének kalotaszegi atyafiságába tartozom, mert ama nevezetes nyárszói Visky Dániel Juliánná leányát, Ady Endre nagyapja. Ady Dániel lompérti földbirtokos, Rozália leányát pedig nagyapám, Vincze Ferenc sztánai református pap vette feleségül. Édesapám Kalotaszentkirály—Zentelke falu állami tanítója gyakran beszélt a rokonságról annál inkább, mert hiszen Ady Sándor, Ady Lőrincznek, a költő édesapjának legidősebb testvére már 1899-ben a kalotaszegi Meregyó községbe költözött, Ilona leánya 1903—1906. években Kalotaszentkirályt óvónő volt, Mariska leánya pedig egyideig, ugyancsak kalotaszentkirályi szülőfalumban, apja unokatestvérénél, Czucza Jánosné, Bányai Juliska tanítónőnél lakott. Ötödik gimnázista koromban, húsvéti szünidőn olvasom az első Ady-költeményt, ami megragadott a »MÉG EGYSZER« kötetéből, melyet nővérem, ki szintén tanítónő volt Kalotaszenkirályon, az Adyleányoktól kapott kölcsön. A vers címe: »Krisztusok mártírja« volt. Nem tudom aztán, hogy a vers ritmusa teszi-e, vagy a különös lázas tartalom, de akkor is Ady-verset skandálok, mikor a kőrisfák ágain hintázom. . . Nyári vakációkon, játszótársaimmal, Ady Mariskával és Czucza Emmával boldogan barangolunk a méntás, gyönyörű Kalota parton. Beleszavaljuk a víz sodrába: Nagy éjeken szeretnék szólni: Nem, nem bírok tovább bilincset, Nem, nem bírok tovább titkolni Ennyi világot, ennyi kincset. (Misztérium.) Kolozsvári főiskolai éveimben, mikor az Ady-viták hullámverése Kolozsvárra is elért, hasonló gondolkozású társaimmal, — itt különösen a 1korán elhunyt nagy nyelvészre, Vásárhelyi Józsefre gondolok, ez az Ady-szerelmünk már öntudatosult —, vitakészen állást is foglalunk Ady mellett, kinek híre, neve, forró, ifjú lobogása betölti a kolozsvári utcát, bejön a tantermekbe, s ott vibrál az akácfák fürtjén . . . Esténként verjük az asztalt, egy egész világ ellen hadakozva, nappal az olvasóterembe helyeződik át a vita, de a láz itt van s mindent elborító forróságával hatalmába keríti az ifjú szíveket. Azóta sem éreztem az ivás akkora hatalmát agyam s szívem fölött. Minden vers egy-egy új élmény, új izgalom. Azt a folyamatot éljük át, mikor az igazi nagy költő igéi, ki egyszer születik századévekben — friss áradással ömlenek lelkünkbe s lesznek színné, illattá, formálódnak célkitűzéssé, elhatározássá életünkben. Előttem már akkor hiába támadják Adyt' . . . Minden támadás, mely őt éri, még jobban melléje állít s ifjúi lelkem megindultságával, könnyek záporában teszem a fogadást, hogy én ezt az Adyt soha el nem hagyom! 648-