Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

IV. Miscellanea - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Kiegészítő adatok Erdély ásványvizeinek bibliográfiájához - Dr. Hortobágyi Tibor: A Gimpáfrány Phillitis scolopendrium (L) (Newm.) levélfodrosodása

Dr. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN: KIEGÉSZÍTŐ ADATOK ERDÉLY ÁSVÁNYVIZEINEK BIBLIOGRÁFIÁJÁHOZ Az ásványvizek vizsgálata a XVIII. és a XIX. században rendkívül fontos ágát jelentette a kémiai kutatásnak és az orvostudománynak egyaránt. A tudománytörténet számára igen fontos tehát az erre vonatkozóan megjelent művek ismerete. Erdély ásványvizeinek bibliográfiáját Bologa Valeriu és Bárány András előmunkálatai nyomán Borsianu Aurelian állította össze (Bibliográfia balneologiei in Ardeal pána la anul 1900. Cluj, 1932.). Ennek az alapvető fontosságú bibliográfiának kiegészítésére közlöm az alábbi néhány adatot: 1550. Reycherstorff, Georgius: Chorographia Transylvania. 1662. Baccius: De Thermis. Roma (236., 268., 327., 330. o.). 1766. K. Mátyus István: Diaetetika. II. darab Kolo'svár. 463—495. o. 1767. Fridvaldszky, Johannes: Minero-logia magni principatus Transilvaniae. Claudiopoli. 1780. Griselini, Franz: Versuch einer politischen und natürlichen Geschichte des Temeswarer Banats. 106—123. o. 1780. Fichtel, Johann: Nachricht von der Versteinerungen des Grossfürstenthums Siebenbürgen. Nürnberg. 145. o. 1791. Barbenius, Joseph: Die Gesundbrunnen des Szekler Stuhls Háromszék in Siebenbürgen. Siebenbürg. Quartalschr. II. Jahre. 353—403. o. 1791. Etwas über das Schwefelbad bei Baassen, unweit Mediasch. Siebenbiirgische Quartalschr. II. Jahrg. 207—214. o. 1792. K. Mátyus István: Ó és új diaetetika. V. darab. Posony. 74—85. o. 1818. Wächter, Joseph: Abhandlung über den Gebrauch der vorzüglichsten Bäder und Trinkwässer. Wien. 115—116, 127—129. o. 1821. Die besuchtesten Badeörter und Gesundbrunnen des öst. Kaisertaates. Brünn. Theil II. 278. o. 1833. Stoltz, Samuel Augustin: Aquae minerales sulphureae Hungáriáé. Pesth, 38—56. o. 1844. Marussi János: Az erdélyi előpataki savanyúvíz ismertetése orvosi tekintetben. Magy. orv, és term, vizsg. temesvári IV. vándorgyűlése munk. 57—62. o. 1847. Melion, I. V.: Geschichte der Mineralquellen des österreichisches Kaiserthums. Prag. Dr. HORTOBÁGYI TIBOR: A GIMPÁFRÁNY (PHYLLITIS SCOLOPENDRIUM [L ] NEWM.) LEVÉLFODROSODÁSA Hegyvidéki sziklás bükkösök, szurdokerdők, árnyékos, északi kitettségű helyek feltűnő és szép növénye a gimpáfrány, másnéven a szarvasnyelvű fű. Mészkedvelő, friss és nyirkos szelídhumuszos talajt igénylő növény. Annak ellenére, hogy hegyvidéki faj, mégis megtalálható dombvidékeinken, sőt az Alföldön is. Utóbbi helyeken azonban a kutak kövei, téglái közé húzódik, vagy a nyirkos, északi falak repedéseiben él. A Bükk számos helyéről évről-évre több tövét hozzuk az egri Pedagógiai Főiskola Növénytani Tanszékére részben kísérleti, részben díszítési célokra. Ez a páfrány ugyanis igen edzett, ellenálló növény. Ugyan nagyon meghálálja a nyirkosán tartott cserepet, de vígan túléli akár az egy- vagy kéthetes öntözetlen állapotot. Tűri a hideget, de a cserépkályha közelében is jól hozza új leveleit. Huzat, dohányfüst, napfényes vagy árnyékos környezet sem teszi tönkre egyhamar. 664-