Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

IV. Miscellanea - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Kiegészítő adatok Erdély ásványvizeinek bibliográfiájához - Dr. Hortobágyi Tibor: A Gimpáfrány Phillitis scolopendrium (L) (Newm.) levélfodrosodása

Több év tapasztalata alapján ajánlhatom a hazai gimpáfrányokat munkahelyek díszítésére. Ha még kevés földlabdával is ássuk ki és csupán másnap vagy harmadnap cserepezzük, akkor sem szenvedi meg az átültetést. Érdekes jelenségre lettünk figyelmesek mindjárt első behozatalakor. A Bükkben szedett példányok levelei általában épszélűek és csaknem egészen simák. Olykor-olykor figyelhető meg csupán némi hullámozottság, mélyebb fodor egy-egy levél kis részletén. A laboratóriumba hozott gimpáfránvok levelei az első hetekben még alig változnak, de 3—4 hét után kisebb-nagyobb fodrok alakulnak egyik-másik levél bizonyos részletén. Az is előfordul, hogy a szabadban nőtt, kifejlett levelek a laboratórium szobahőmérsékletén további életük folyamán semmiféle fodrosodást nem mutatnak. Az újonnan hajtott levélkék azonban már fiatalon is feltűnő, s az egész levélfelületre kiterjedő hullámozottságot, erős fodrosodást tárnak elénk. Ez a fodrosodás fejlődésük folyamán még fokozódik s állandóan megmarad. Csakhamar ciz egész levélzet ilyen lesz. Ezt a fodroslevelű alakot a tudomány Phyllitis scolopendrium var. crispum W i 11 d. néven ismeri (cf. Soó—Jávorka: A magyar növényvilág kézikönyve, 1951. p. 154). Arra voltunk kíváncsiak, vajon mi történik a levelekkel, illetve az újonnan növő levelekkel, ha a növényeket újra eredeti termőhelyükre kivisszük. 1954 áprilisában Juhász Lajos adjunktusom több tövet az Istállóskői barlanggal szemben északi expositioba helyezett; oda, ahonnan azokat egy évvel ezelőtt behozta. Őszkor megnéztük, mi történt a növényekkel. A teljesen fodros levelű növények régi, a laboratóriumban nőtt fodros levelei kisebb mértékben mutatták a levéllemez hullámozottságát, de még nem simultak ki. A fiatal, már kint nőtt levelek azonban simák voltak. A következő év tavaszán az eredetileg fodroslevelű gimpáfrányoknak már valamennyi levele visszanyerte eredeti állapotát: mind kisimultak. Kísérletünket 1955-ben is megismételtük. A varietas taxonra az jellemző, hogy a fajon belül olyan eltéréseket mutat, amelyek állandóan, minőségileg különböznek a faj bizonyos tulajdonságaitól, azaz a fajjal összevetve, attól állandó és öröklődő bélyegekkel térnek el. A tudomány a gimpáfránynak a fodroslevelű példányait — amint láttuk — varietasi rangon tartja nyilván. Megfigyeléseinkben ez a tulajdonság viszont nem öröklődő bélyeg, csupán a külső körülmények, így főképpen a nagyobb légszárazság hatására jön létre. Helyes-e ezért változatként nyilvántartani ezt az alakot? Megfigyeléseink modifikáció mellett szólnak, s ha modifikáció, akkor a forma taxon illeti meg, mivel a formákra elsősorban a vegetatív szerveken, jelen esetben a leveleken megállapít665-