Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a Ratio Educationis

részben, de nem teljesen, hiszen az egyetem áthelyezése csak része volt az 1776—1777-es évek tanügyi reformjának.) A már többször idézett rövid mondatot egyáltalán nem vonatkoztatja a Ratiora. Ebben Bessenyeinek az egész kulturális élet megújítására vonatkozó követelését látja. Az üldözött újítókra vonatkozó mondatokból csupán annyit következtet, hogy Bessenyei „tudatában van tehát annak, hogy újít, s merész tanokat hirdet" (64—65. lap.) E részre különben a 72. lapon még visszatér és úgy magyarázza, hogy itt Bessenyei saját magáról is beszél, amidőn az újító sorsának szükségességéről ír. De a helyet nem vonatkoztatja közvetlenül Bessenyeinek a Ratio Educationis körül hitsorsosaival folytatott harcaira. Waldapfel József 1950—52-es egyetemi előadásai, ill. az 1954-ben megjelent monográfiája [9] szerint ,,A nyelvművelés programját elsőnek kitűző röpirat is a haladás, az újítás egyetemes programjába s közvetlenül az iskolareform elfogadásáért folytatott küzdelme keretébe illeszti az itt tárgyalt részfeladatot. . . Amit befejezésül az újítók üldözéséről mond, abban már a maga keserves harcai tükröződnek..." (143. 1.) A fentiekből az tűnik ki, hogy a felszabadulás után marxista irodalomtörténészeink megelégedtek az összefüggések általában való és helyes megállapításával, a részletes bizonyítást az olvasókra bízván. Nem törekedtek azonban arra sem, hogy a régebbi kutatás megállapításait kritikailag helyreigazítsák. Bessenyei érveit a magyar nyelv védelmében, kultúrpolitikai tervének egyes jellemző vonásait kialakulásuk e fontos körülményével nem hozták érdemi összefüggésbe. Így eshetik meg, hogy a magyar neveléstörténet egy művelt képviselője a Ratio Educationisról szólván, Bessenyei Györgynek olyan állásfoglalást tulajdonít, amely egyoldalú megfogalmazásában semmiképpen sem helytálló. 2. Űgy tűnik, mintha valami aprólékos filológiai vitát kívánnék felmelegíteni, mely lényegtelen dolgok körül is szenvedélyességgel szokott tombolni. Azt hiszem azonban, hogy a probléma vizsgálata megérdemli a türelmet és a fáradságot, mert Bessenyei egész működésének, a bécsi udvarhoz való viszonyának és egész kultúrpolitikai koncepciójának megítéléséhez értékes szempontokat kapunk, ha az előbb vázolt és eddig az irodalomtörténetírás által részleteiben kellően meg nem oldott, következményeiben eléggé nem mérlegelt probléma megfejtését megkíséreljük. Persze nem lehet célunk e helyen Bessenyei György kultúrpolitikai gondolatainak részletes kifejtése. Előbb néhány közismert tényt is fel kell röviden sorakoztatnunk az összefüggések megértése kedvéért. — Bessenyei György 1773 óta a protestáns egyházak ágense az udvar, illetőleg Mária Terézia mellett. A protestáns ügyekben nem egy esetben sikerrel jár el, de különösen 7 97