Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Kocsis Károly: A modalitás kifejezése az orosz és magyar nyelvben

Kategorikus parancsot fejezhet ki az oroszban a befejezett szemléletű igék múlt ideje: „Ну пошли!" „Начали!" Ehhez hasonló módon fejezik ki a magyarban a felszólítást az ilyen perfektumok: „Már itt se vagy!"; „Már meg is kezdtétek!" Mindkét nyelvben kifejezhető a felszólító mód jelentése megfelelően intonált jelen (az oroszban egyszerű jövő) alakkal is. Az oroszban ez különösen azokban a személyekben gyakori, amelyeknek nincs egyszerű felszólító módjuk: „Пойдём!" — „Megyünk!" Hasonlóképpen mindkét nyelvben van arra is eset, hogy a felszólítást feltételes móddal fejezzük ki:,,Ax, уж оставили бы вы меня в покое." — ,,Jaj. csak már békén hagynátok." Amint a felsorolt példák mutatják, az igemóddal kifejezhető modális típusok és az igemódok használata tekintetében nincs lényeges különbség az orosz és a magyar nyelv között. V. Az ige mód alakjának jelentéséhez igen közel állanak mindkét nyelvben azok a szószerkezetek, amelyek egy teljes jelentésű ige főnévi igenevéből és egy ún. modális igéből állanak. Egy-egy ilyen szószerkezetben a modális ige jelöli meg a modális viszonyt, hordozza a mód-, idő-, személy- és számjelentést, a tulajdonképpeni cselekvést pedig a másik ige főnévi igeneve fejezi ki. Hasonlók ezek a szószerkezetek azokhoz ,amelyekben az ige szemlélet- (,.vid")alakját helyettesíti egy másik ige (kezdeni, végezni, kezdődni, folyamatban lenni, végződni stb.). A modális viszonyt kifejező szószerkezeteket jelentésük szerint négy csoportba oszthatjuk. Ezek: 1. képességet, lehetőséget, a cselekvés elvégzésére való hajlamot jelentenek: „mocsj" hat, -het, képes, tud; „ymety" — tud, képes; „razrusityszja" — kijön a gyakorlatból; „usztavaty/usztaty" — belefárad stb. Pl. „Он не умеет делать этого." — ,,Ö ezt nem tudja csinálni." „Могу ли я спросить вас ?" — „Megkérdezhetem öntől?" (Szabad . . .). 2. akaratnyilvánítást (kívánságot, törekvést, elhatározást, kísérletet) jelentenek: „hotyety — akar, „zahotyety" — kedve van, „hotyetyszja" — szeretne, „zahotyetyszja" — kedve támad, „zselaty" — kíván, „zsazsdaty" — nagyon kíván, „namerevatyszja" — szándékozik, „sztaratyszja" — törekszik, „resaty" — elhatároz, „bratyszja" — vállalkozik, hozzáfog, „vizivatyszja" — vállalkozik, „szmety" — mer, merészel, „oszmelivatyszja" — merészel, „gyerzaty" — merészel, „pokusatyszja" — megkísérel, „pitatyszja" — megpróbál, „probovaty" — megkísérel, próbál, „otkazivatyszja" — felmond, lemond. Pl. „ Что вы этим хотите сказать?" — „Mit akar ezzel mondani?"; „Старается выиграть время." — „Igyekszik időt nyerni." „ Решил уехать ." — „.Elhatározta, hogy elutazik."; „ Осмеливаюсь оказать ." — „Bátorkodom megjegyezni."; ,

.Взялся написать статью в газету ." — „Vállalkozott rá, hogy cikket ír az újságba. 73