Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai elemfogalom fejlődése

Elődeink tanítását Aristoteles azzal egészítette ki, hogy a négy elem mellett négy elemi sajátságot is megkülönböztetett. Két ellentétes sajátság-pár alkotja az alapsajátságokat: hideg-meleg és száraz-nedves. Ezek kombinációi eredményezik az elemeket. A levegő: meleg és nedves, a tűz: meleg és száraz, a föld: hideg és száraz, a víz pedig: hideg és nedves. Ismertek azok a grafikus összeállítások, amelyek ezeket az összefüggéseket szemléltetik. Aristoteles különböző munkáiban nem egészen azonos felfogást mutatott az elemekről. így a Metafizikában kételyét fejezi ki arra vonatkozóan, vajon a tűz elemnek tekinthető-e. Más művében egy ötödik elemről (ouisa = aither) is tesz említést, ami a későbbiekben, mint quinta essentia nyer gyakran említést. (Ennek a felfogásnak eredete is visszavezethető indiai, kínai, sőt görög tanokra is [56]. A fizikáról szóló aristotelei hat könyvben írottakat pedig úgy lehet értelmezni, hogy a testnek felépítésében az anyag és forma vesz részt, mint felépítő elem. * Az antik természetbölcselettel, s ezen belül különösen a görög filozófiával azért voltam kénytelen részletesebben foglalkozni, minthogy az azóta eltelt két és fél évezred tudományos gondolkodása az akkor már megvolt alapokra épült fel. Aristoteles tanításában összegyűjtötte lényegileg mindazt, amit őelőtte tanítottak, de az ő tanítására vezethető viszont vissza szinte kivétel nélkül mindaz, amit e kérdésről azóta tanítottak, gondoltak, írtak a természettudósok. Legtanulságosabbnak ezért azt tartom, ha a következőkben az antik természetfilozófia egyes tanításainak fejlődését külön-külön figyelemmel kísérjük. Az elem fogalmának fejlődése Aristotelestől napjainkig 1. Ősanyag — őselem „Az a felfogás, hogy az elemek egy ősanyag származékai, sohasem tűnt el a chemikusok gondolatköréből" — állapítja meg Ilosvay Lajos [57]. A középkorban, amikor több elemet tanítottak, általában nem tagadták azt, hogy azok az elemek eredetükre nézve, sőt végső felépítésüket tekintve is megtartják anyagi egységüket. A Genezis teremtéstörténete is hord magában ilyen jellegzetességeket. Van Helmont, a nagy hatású francia kémikus még 1670-ben is ezt mondja: „látható, hogy az összes testek . . . anyagilag egyszerű vízből vannak felépítve és vissza is lehet alakítani vízzé" [55]. Az ősanyagról szóló tanítás alapjában véve materialista felfogást tükröz, Aristoteles óriási tekintélye azonban ezt nem engedte észrevenni. Ezért írhatott ilyeneket a nagyszombati jezsuita egyetemen Ruman Zsigmond doktori tézisében: ,,Az ősanyag nem keletkezett és nem vész el." (Materia prima est ingenerabilis et incorruptibilis) [131. 589-