Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai elemfogalom fejlődése

a vízben" [62]. Azt a felfogást, hogy a víz az őselem, már az egyiptomiaknál is meg lehet találni, de valószínűleg már a görögök között is voltak Thaiesnek elődjei. Talán már Homeros is így vélekedett, s Hesiodos ősködje is nedves ködöt, tehát végeredményben vizet jelentett Probus szerint [61]. Thales miletosi utóda, Anaximenes a levegőben, Herakleitos a tűzben, Ferecides a földben vélte az őselemet megtalálni. A miletosi Anaximandros azt állította, hogy az őselem „végtelen, de nem határozta meg pontosan, hogy ez a levegő, víz, vagy másvalami" (Diogenes Laertios) [61]. A felfogásbeli eltérések ellenére azonban „megegyeznek, mert . . . azt állítják, hogy ... az őselem egyetlenegy" — mondja Simplicius [61]. A korai görög materialisták Aristoteles szerint „azt mondták, hogy a létezőknek az az eleme és a kezdete, amiből minden dolog van, és amiből eredetileg keletkezett, s amibe végül megromlásakor visszatér, miközben a szubsztancia megmarad, noha tulajdonságaiban változásokat mutat." (Metafizika I. 3.) Az elem fogalmára történt szóalkotás jellegzetesen mutatja, hogy mi volt a fogalomnak akkor a tartalma: az elem görög neve, „sztoicheion" egyben a betű jelentésével is bír, jelezve azt, hogy az elem mindennek a felépítője. A latinban valószínűleg az ABC közbülső betűiből, az LMN-ből képezték az elem fogalmának terminus technicusát. II. Már az óindiai Upanisádok szakítanak az egységes őselem felfogással, s a víz mellett a földet is elemnek tekintik, később pedig az elemek száma tovább bővül, végül már öt elemet különböztetnek meg (víz, tűz, föld, éter és szél). A kínaiak i. e. a X. században, egy okmány tanúsága szerint, ugyancsak öt elemet tanítottak: víz, tűz, fa, fém és föld [59]. A Babilonban kialakult felfogás, valószínűleg abból a hitből kiindulva, hogy a föld az ég tükörképe, a négy főbolygónak megfelelően négy elemet tanított [48]. Empedokles tehát, aki a görög természetfilozófusok közül elsőnek szakított az egyetlen őselem feltételezésével, nem töretlen útra lépett. Szerinte négy öröktől fogva meglévő, változatlan elem építi fel a világot: a tűz, a levegő, a víz és a föld. Ezeknek az elemeknek a különböző aránykeveredése hozza létre a testek tapasztalható anyagi különbözőségeit. A csoportosulást és a szétválást két alaperő, a szeretet és viszály, vagyis a vonzás és a taszítás irányítja. Aristoteles, aki műveiben összegyűjtötte elődeinek tanításait, elfogadta Empedokles négy elemét, ugyanakkor viszont nem veti el teljesen a régebbi tanokat sem. Szerinte a világban minden egy egységes oselemből (proté hylé, röviden protylé-ből) származik; a világ felépítésében azonban az őselem által létrehozott négy empedoklesi elem szerepel. 588-