Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szokodi József: Heves megyei adatok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez. (Gyöngyös a két forradalom idején.)

tekre ösztökélték tisztjeiket is. Lichtenstern Miksa tartalékos hadnagy a felszólításra —, hogy tépje le sapkarózsáját — azzal válaszolt, hogy a felszólítót kardjával oldalba szúrta. Utána öccsével és apjával a városházára menekült. A katonák azonban a rendőrségi szobában elfogták őket és a forradalom nevében ítélkeztek felettük. A rendőrség és csendőrség nem vállalkozott ,,a tömegek megfékezésére", de nem is csatlakozott hozzájuk, „meglapult, mint kotlós, ha kánj^át lát" — szól az egykorú feljegyzés. A helyi reakció azonban nem nézte ölbetett kézzel az eseményeket. Dr. Bozsik Pál apátplébános egy csoportot szervezett (20—25 fő), a kaszárnyában felfegyverezte, majd a csendőrséggel egyesülve — amely így már hajlandó volt a közbelépésre — „megkezdték a piac és a környező utcák megtisztítását" [15]. A mintegy 40 főnyi ellenforradalmi egység tizes csoportokra oszolva nyomult a város közepe felé. A forradalmi tömegek — elsősorban a huszárok — fegyveres ellenállása azonban viszszavetette a Bozsik-különítmény és a csendőrség támadását. A tűzharc szétriasztotta a tüntetőket, azonban a lövöldözés megszűnte után a városháza környékén és a piacon „ismételten nagyobb tömegek verődtek öszsze, kikben bízni nem lehetett" [16]. Az est beálltával az ellenforradalmárok újabb „tisztogatási akcióba" kezdtek. Ismét csoportokra oszolva indítottak támadást és „mikor egy ilyen tisztogató osztag a Petőfi Sándor utcán lefelé törekedett, a Duranda felé vezető Brezsnyánszky-féle utcából élénk fegvvertűzzel fogadták" [17]. A harc huzamosabb ideig tartott, azonban a forradalmi erők szervezetlensége és fegyverhiány miatt november 2-án éjszaka az ellenforradalmi erők „úrrá lettek a helyzeten", s élénk őrjárattal, a fegyver használatától sem visszariadva, igyekeztek a város életét a régi mederbe visszaterelni. A november 1-i harcnak több áldozata lett. A Bozsik-különítmény tagjai agyonlőtték Hanka Kovács András 22 éves katonát és Suri István 16 éves kereskedő tanulót, akik a forradalom oldalán harcoltak a reakció ellen. Bár a különítményt Rósenfeld Emil tűzoltó vezette, mégis köztudomású volt, hogy Bozsik a főszervező. S amikor a közvélemény a gyilkosságokért felelősségre vonást követelt, azzal bújtak ki ez alól, hogy nem találják a tettest, s a felkutatása lehetetlen, mivel a különítménybe „illetéktelen alakok is bejutottak" —, s úgymond, nem tudnak hol kereskedni. A reakció tehát átmenetileg győzelmet aratott, ami az események további menetére erősen rányomta a bélyegét. III. Több korabeli feljegyzés megállapítja, hogy vidéken hosszabb idő óta folyt a „titkos agitáció" a fennálló rendszer ellen. Gyöngyösön a szociáldemokrata forradalmi elemek nemcsak — és nem elsősorban — a katonák soraiban, hanem a munkásság és az egyéb dolgozó rétegek között is szívós agitációt fejtettek ki. A „vörös agitáció" nem tévesztette 9* ] 31