Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szokodi József: Heves megyei adatok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez. (Gyöngyös a két forradalom idején.)

csatlakozása a Nemzeti Tanácshoz. Egyrészt a néptömegek forradalmi aktivitása és a vele szemben való tehetetlenség, másrészt Károlyi Mihály királyi megbízatása az ország vezetésére, — általában e két tényező, de különösen az utóbbi eredményezte a nagyobb ellenállás nélküli csatlakozást a központi „forradalmi" szervhez. Nem az új idők új vihara, hanem a régi rend új keretek között való fenntartásának reménye lökte őket a Nemzeti Tanács mellé; b) a községek legtöbbjében, ahol a forradalmi bázis adva volt, komolyan vették a budapesti események hírét. Ez általában abban mutatkozott meg, hogy — először: nem ismerték cl a régi városi, járási vezető szerveknek a falu fölött levő hatásköri jogát, még akkor sem, ha e szervek a Nemzeti Tanács égisze alatt funkcionáltak; a forradalmi községek kimondották függetlenségüket a felsőbb szervektől; másodszor: nem elégedtek meg a földosztásnak csupán a kilátásba helyezésével, hanem határozott előkészületeket is tettek arra töbjp helyen. Ami, mint negatív vonás, még a legforradalmibb községeknél is megmutatkozott, az a városi proletariátussal való szolidaritás hiánya volt. A város és a falu közötti ellentét fennállása elmosta az együttműködés szükségességét, s így az egyes akciók mint elszigetelt jelenségek zajlottak le. Ennek következményei is lettek: a helyi reakció — esetenkint más helyről is segítséget kapva — fokozatosan vissza tudta hódítani azokat a pozíciókat, amelyeket az első napokban elveszített. II. Az 1918-as események Gyöngyöst október utolsó napjaiban (a forradalom győzelme eredményeként) emelték a forradalmi aktivitás szintjére. A lakosság az agitáció és a sajtóközlemények következtében egyre feszültebb érdeklődéssel tárgyalta az eseményeket. A rossz közellátási viszonyok, a szinte tragikus lakáshiány [13], a helyzeten való javítás teljes kilátástalansága csak fokozta a türelmetlenséget. A „kivárásra" beidegzett türelem szálai fokozatosan bomladoztak, mígnem teljesen felmondták a szolgálatot. A forradalom győzelmének hírére megélénkült a városban az agitáció, s a köztársaság melletti propaganda rövidesen tüntetésbe és véres eseményekbe ment át. Október 31-én a helyi katonai huszáregység régóta szolgáló tagjai „fenyegető magatartást kezdtek tanúsítani" [14]. Megtagadták parancsnokuknak, Maiss János őrnagynak az engedelmességet, s teljes felszereléssel (karddal, puskával) csoportosan hagyták el a laktanyát. A huszárok hangulatán, politikai felfogásán lemérhető volt, hogy a helyi szociáldemokrácia már korábban is „titkos agitációt" végzett közöttük. A katonák a városban nyíltan agitálni kezdtek a köztársaság mellett, amire a város dolgozói azonnal reagáltak. November 1-én kora reggel már mindenki talpon volt és a köztársaságot éltető forradalmi jelszavaktól hangzottak az utcák. A tüntetést a kirakatok is jócskán megsínylették. A régi rend iránti gyűlölet tetőfokára hágott. A katonák letépték sapkarózsáikat, s hasonló cselekede162