Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szokodi József: Heves megyei adatok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez. (Gyöngyös a két forradalom idején.)

Heves megyében a forradalom győzelme az egyes társadalmi rétegekből más és más hatást váltott ki. Az ipari munkásság öntudatosabb része a munkáshatalom megteremtését remélte és akarta. A falusi szegénység azt gondolta, hogy évszázados földéhsége most végre kielégítést nyer. Ezekből a rétegekből tehát a hír forradalmi aktivitást váltott ki. A reakciós elemek hatalmuk elvesztésétől tartva, már kezdetben arra gondoltak, hogy az eseményeket vagy teljesen visszapergessék, vagy ha ez nem lehetséges, akkor azokat megtartsák a polgári rend keretei között. A forradalmi akciók a vasúti fővonal mentén kezdődtek meg azzal, hogy az utazó katonák lefegyverezték a csendőrséget, s nagy lövöldözéssel adták a nép tudtára a magyar világ megváltozását [5]. A megye községeinek legnagyobb részén végigsöpört a forradalmi hullám, amely elsősorban a reakciós községi jegyzők és kántortanítók, valamint a gazdatisztek ellen irányult. ,,Egy-két napon belül — írja Kolacskovszky Lajos, a megye első vörös alispánja, visszaemlékezésében — a Mátra és a Bükk legeldugottabb falujába is eljutott a forradalmi hullám. Az elkeseredett lakosság itt is, amott is hozzáfog megszámoltatni a háború alatt jól megtollasodott jegyzőket, gazdatiszteket"[6]. Az alispáni jelentés arról ad számot, hogy a községi vezetők „forradalmi felelősségre vonása" különösen Verpelét, Tarnaszentmária, Feldebrő, Káh Füzesabony, Egerbakta, Pásztó, Vámosgyörk, Átány, Boconád, Erdőtelek. Tarnabod, Poroszló, Sarud, Tiszaigar, Tiszaörs községekben, s a pétervásári járás „majdnem valamennyi községében" a régi viszonyokkal való teljes leszámolás elve alapján történt meg [7]. A legtöbb községben a forradalmi aktivitás olyan magas fokra hágott, hogy a jegyzők nagyrésze „kénytelen volt az életveszélyes fenyegetések miatt a községet elhagyni" [8]. Az eseményekkel egy időben létrejöttek a Nemzeti Tanácsok, „a vezetés a hazatért katonák kezébe került, akiket a falusi „csőcselék", a nincstelen falusi szegénység vezetőként ismert el és követett [9]. Tanulságos ezzel kapcsolatban néhány pillantást vetni a kiskörei eseményekre. November 1-én délelőtt 10 órakor érkezett haza a községbe egy katonacsoport, amely lövöldözve, a köztársaságot éltetve, minden utcán végigvonult. A katonák — a tüntetés után — „házról-házra jártak és hangoztatták az új kor bekövetkezését; szidalmazták a múlt rendszert . . . kikeltek a hadisegélyek miatt a községi jegyző ellen; szidalmazták ezen felül a papot és a püspökségi uradalom intézőit is" [10]. Felelősségre vonták a jegyzőt, a papot, három tanítót és egy uradalmi intézőt, amiért az itthonievőkkel basáskodtak és nem teljesítették kötelességüket. Egyben a községházán tartott gyűlésen bizalmatlanságot szavaztak az elöljáróságnak és a képviselőtestületnek és megalakították a Nemzeti Tanácsot. A gyűlésen mintegy 1000 ember vett részt, s nagy lelkesedéssel tettek tanúbizonyságot az „újkor szelleme" mellett [11]. A megye tisztikara november 3-án tárgyalta meg az előző napok eseményeit, s egyhangú határozattal csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz [12]. A forradalmi események lefolyására a megyében kettősség jellemző: a) a megyei, járási, városi vezető testületek formális, kényszerből való 10 161