Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A Tokajhegyaljai régi szőlőművelés szókincse

getik a kétágút, mondván, hogy a kétágút, a kétágú kapát „utuntur vinitores", használják a szőlőművelők, a kapások, bidente (kétágúval) pastinat (kapál) vineam (szőlőt) pastinator (a kapáló, a kapás). A kétágúzás igen nehéz munka volt, de igen hasznos. A régi hegyaljai szólás is erre céloz: Aki kapál, az szűr/

43

8 A kapás azt tartja, úgy kell a kétágúzásban működni, hogy csak annyi erő maradjon az emberben, hogy haza tudjon menni. A kétágúzónak

43

9 a nehéz munkában egy facsaró víz az inge.

44

0 A jól kapáló hegy mentiben

44

1 s nem keresztben kapál,

44

2 s féllábszárig áll a földben. A munka alatt rövidnyelű kapája

443 a fokáig fényes. Mélyen vág, s nemcsak metszi a füvet. Aki nem jól kapál, az bebundázza

44

4 a szőlőt, bundát ad rá,

44

5 a dudvára csak ráhúzza a földet. Erre céloz VÖRÖSMARTY is, amikor így versel: „A gaztól parrag földe Farkas bundát kapott." (A sors és a magyar ember) A kapáláskor minden dudvát jól ki kell vágni, különben a tőke elszakállosodik.

44

6 A dudva,

44

1 per je,

44

8 gyom

44

9 gyűjtőnévvel jelölik a tarack,

4'

5

0 cseplye,

4

5'

1 csorbóka,

45

2 földibodza 43

3 farkasalma 45

4 folyóka 455 lúdhúrj

40

6 nádfiók

45

1 perje, cigány paréj 45

8 disznócsalány

45

9 stb. növényeket. A perjerázás

m is fontos művelet, s ha a kapás nem végzi el, haszontalan munkát teljesít. Amikor a kapás a posztát,

4®

1 a fogást

46

2 a felvett sormunkát

46

3 elvégezte, amikor kivitte a posztácot

484

1 a perjét, a dudvát is kihordta a szőlőből. A földesúri szőlőkben a jobbágyok kötelessége volt a kapálást is elvégezni, de mivel igen fontos munkának ismerték el, a legtöbb szőlőben esztendős szakmányosokat

46

5 szegődtettek erre a munkára. A szakmányosok Mátyás napkor vállalták fel munkájukat, mint ahogy erről a hegyaljai kapásnóta

4

m is hitelesen tudósít: Mátyás napkor már a vinclér,

iG1 Erős legényeket szemlél, Hívja őket áldomásra,

468 A szakmámj

46

9 felvállalására. (Saját gyűjtés. Vált. Erdélyi: Népdalok: III. 74.) A Magyar Kurír adata szerint [1793 (29) 64] régebben így határozták meg a szőlők nagyságát is: „Eladó egy szabad szőlő

47

0 50 szakmányra, egy dézsmás szőlő

47,

1 nyolc szakmányra." Mérték a szőlő területét azzal is, hogy hány kapás kapálta be egy nap alatt, s így jelölték nagyságát: „Ujhely Boglos 25 ember kapallo, Ujhely Oremus 7 ember kapallo" szőlő (Oki. Sz. 448). TOMPA MIHÁLY hitelesen énekli tehát: „Száz kapás szőlőt

47

2 bírt a tarcali hegyen, Hol a gohér. formint és muskatal terem." A kapásoknak külön bor is járt, az ún. kapásbor,

41

3 ami leginkább külön erre a célra készített lőre

47

4 volt csak. A földesúri szőlőkben is kaptak bort a jobbágy kapások, ahogy arról I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai is tudósítanak. A kapáló jobbágyoknak ,,az szeőleő mű 15