Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Nagy József: Az 1918-as novemberi parasztmozgalmak Heves megyében

tatását jelentették. A népelnyomó jegyzőt kérdőre vonó harcias tömeg, a feketéző falusi kereskedők áruit kényszerárfolyamon kiárusító katonaság csak a forradalmi igazságszolgáltatás helyi végrehajtói voltak. Az uradalmak magtárait feltörő, lábas jószágait elhajtó nép ugyancsak nem tekinthető fosztogatónak ebben az esetben. A szegényparasztság évszázadok óta vágyakozva nézett a nagybirtokra, s most, mikor a Károlyi-kormány programjába vette a földosztást a továbbiakban már úgy tekintettek ezekre a birtokokra, mintha sajátjuk lenne. A parasztság között a »földosztás híre nagy tetszésre talált, mert minden úri birtoknak az úrgyűlolettel telített községi lakosság kivétel nélkül régi ellensége. A forradalom célja az ő szemükben az volt, hogy az uraktól elveszik a földet, és a földmíves népnek fogják kiosztani« [40]. Valóban a megye számos községében a forradalom egyet jelentett a földosztás megvalósításával. Hiányos adatok szerint is a megye számos községében közvetlenül a forradalom után napirendre került a földosztás, s ez képezte a parasztság egyik alapvető követelését. A vécsi jelentés világosan megmondja, hogy az ottani parasztságot »csak a földosztás érdekelte. Sok veszekedés és utánajárás után kaptak is a Magyar Föld RT-től 500 kat. holdat, holdanként 60 koronával. Egy-egy emberre esett ezen földből egy-két hold, mit külön-külön mindenki maga munkált meg« [41]. Gyöngyöstarjánban a szegénység »zaklatta a nagyobb birtokosokat, nyers, durva szavakkal követelte a földosztást, úgyannyira, hogy méltóságos Borhy György birtokos 130 hold földet megszántva, holdanként 75 koronáért volt kénytelen rendelkezésükre bocsátani« [42], Átányon a földosztás reményében folyt a szocialista szervezkedés [43]. Dorogházán is november elején »kiütött a földéhség, mindenki földet akart ingyen« [44]. Kiskörén a katonakörben folyt a tervezgetés a földosztásról, de talán egy községe sincs a megyének, ahol a föld utáni vágy tettekre ne ösztönözte volna a lakosságot. Érdekes tünete a falusi mozgalmaknak a köztársaság határozott követelése. A pesti és nagyvárosi munkásság köztársasági érzelme könnyebben érthető és megmagyarázható. A parasztságot azonban a királyság tiszteletére nevelték, az iskolában és templomban s a katonaságnál az »Isten, Haza, Király« jelszó alatt küldték meghalni a királyért és az uralkodó osztályért. A négyéves háború s az azt követő forradalom egy csapásra megszüntette a parasztkatonák királyhűségét, és a köztársaság lelkes híveivé változtatta őket. Kiskörén a hazaérkező katonák tüntetésük alkalmával »éltették Károlyit és a köztársaságot« [45]. Dorogházán már október utolsó napjaiban úgy hallották, hogy »Mátranovákon, Homokterenyén kirabolták a zsidókat és földbirtokosokat, a jegyzőket elkergették, és kikiáltották a köztársaságot.« De november 1-én Dorogházán is síkra szálltak a köztársaságért. Az egybegyűlt községi lakossághoz Tóth (Pádár) Sándor »beszélt valamit a köztársaságról, ami nagyon tetszett a közönségnek és lehetett hallani olyan megjegyzéseket, hogy a köztársaságot még az életük árán is megvalósítják mert az nagyon jó világ lesz, hogy ami a másé, az közös 153