Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: Az angol felvilágosodás esztétikájának történeti szerepéről és legjelentősebb képviselőjéről

hogy a nagy író a Characteristickset könyvtárának kiemelkedő helyén őrizte. Újabban pedig egy fiatal svájci tudós írt igen magvas tanulmányt, melyben meggyőzően bizonyítja, hogy Shaftesbury igen nagy hatással volt Fieldingre. Regényének olvasói tudják, hogy Fielding nevezetes fejezetindító elmélkedéseiben többször találkozunk Shaftesbury nevével. A Tom Jones XIII. könyvének 12. fejezetét például így kezdi Fielding: „Shaftesbury lord a világfi kifogást emel valahol a túlságos igazmondás ellen . . .", a VIII. könyv első fejezetében pedig ekként említi Shaftesbury nevét: „Lord Shaftesbury meg is jegyezte: nincsen annál ízetlenebb dolog, mint mikor a mai író a Múzsához fordul ihletért. Hozzátehette volna azt is, hogy képtelenebb sincs." Bernhard Frey disszertációjának (21) azonban éppen az az érdeme, hogy kapcsolatokat nemcsak ilyen adalékokban, hanem nagyon mély eszmei hatásokban is felleli és kimutatja. Klimenko szovjet tudósnak Az angol irodalom stílusproblémái című, a Világirodalmi Figyelő idei első számában (22) ismertetett cikkében úgy vélekedik, hogy a XVIII. századi angol irodalomnak a nyelvi jelentőségét az eddig szokásosnál jobban kell értékelni. Szerinte elsősorban Pope, Johnson és Fielding stiláris eredményei nélkül a romantikusok ismeretes nagy nyelvi jelentősége nem is volna érthető. Pope, Johnson és elsősorban Fielding vajon csak véletlenül éppen az a három angol író, akik legerősebben kerültek Shaftesbury hatása alá? Alig hihető. Különben Pope Essay on man-jéről sem szükségtelen megemlíteni, hogy annak az első fejezete (Epistle I) a Moralists egyes részeinek csaknem szószerinti átvétele, sokszor csupán annyi változtatással, amennyit a verses forma kívánt meg. Az egyébként kétségtelen, hogy Shaftesbury legnagyobb hatása valóban a német felvilágosodás világában érvényesült. Christian Friedrich Weiser 1916-ban megjelent testes (kb. 580 oldal) Shaftesbury-tanulmányában érvényesül az első világháború idejének „német gondolkodása", nacionalista francia- és angolellenessége, de csak az előszóban, tanulmányában egyébként tud tárgyilagosan és lelkiismeretesen elemezni. Weiser szinte azt mondhatnók, hogy Shaftesbury megifjítására igyekszik, ami ellentétes a mi Shaftesburyről alkotott ítéletünkkel. Semmiképpen nem azok tanulmányának a legjobb részei, amelyekben a maga szavaival variálja Shaftesbury egyes nézeteit, hogy ezáltal a frisseség hatását keltse. Szerencsére azonban van benne annyi tárgyi közlés, amelyik érdemessé teszi művét a tanulmányozásra. Egyébként a németekkel először Herder ismertette meg Shaftesburyt, valósággal rajongva érte, szerzőnket a „humanitás virtuoso"jának titulálva. Shaftesbury hatása Németországban oly széles, hogy annak részletezésére nincs is módunk, csupán még Wieland és Schiller rokonszenvét emeljük ki a rajongók széles köréből. Ellenben szeretnénk ennek a sok tekintetben ritka hatásnak a valószínű okával foglalkozni. Említettük már, hogy Shaftesbury esztétikája eléggé telített platonikus elemekkel. Ezzel kapcsolatban arra lehet és talán kell is gondolni, hogy erre az eszmetanra való visszanyúlás az egyes gondolkodók olyan téves megoldási kísérletének is tekinthető, mellyel egyrészt a mechanikus materializmus, másfelől a szubjektív agnoszticizmus veszélyeit akarták 116