Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: Az angol felvilágosodás esztétikájának történeti szerepéről és legjelentősebb képviselőjéről

kikerülni, de még akkor, amikor a lényeg és jelenség dialektikájának felismeréséhez még nem tudtak eljutni. Tudjuk, hogy ezt a lépést éppen a klasszikus német filozófia tette meg és Shaftesbury még sikertelen kísérlete iránti érdeklődésnek mégis csak az lehet az oka, hogy a hasonló törekvések világából melegebb rokonszenvvel fordultak a kísérletező felé, mint máshonnan. Befejezésül még néhány szót arról, amire már az eddig elmondottak is felhívhatták az érdeklődők figyelmét. Ismeretes Pope-nak és éppen az ő Essay on man-jének nagy hatása a magyar felvilágosodás egyes képviselőire, Bessenyeire, Csokonaira stb. Nyilvánvaló, hogy a Shaftesbury vei való alaposabb foglalkozás egyes kérdésekben esetleg nem jelentéktelen eredményhez segítheti a magyar felvilágosodás irodalmának kutatóit. Persze túlzott jelentőségű eredmények már csak azért sem tételezhetők fel, mert a mi ismereteink a haladó angol irodalomról soha sem voltak túlzottan mélyek. S itt nemcsak olyasmire gondolok, hogy a brünni börtönben raboskodó Kazinczy a Fielding History of Tom Jones címet félreértve, levelében úgy ír, mintha Tom Jones nevű szerző írta volna meg Fielding című históriáját (23), hanem olyan, már sokkal inkább kifogásolható felületességre, amilyen a Kis Jánosé, aki Emlékezései életéből című művét így kezdi: „Fielding az enyelegve s amellett igen elmésen, józanul s okosan bölcselkedő klasszikus regényíró így kezdi bevezetni olvasóit főremekébe, Jones Tamásnak, egy talált gyermeknek történeteibe:" . . . s hosszabban idéz a regény kezdő fejezetéből, tanúsítva, hogy jól ismeri és szereti a Tom Jonest (24), ám ugyanakkor ő írja meg a Magyar Pamelát, e puszta ténnyel bizonyítva, hogy nem ismeri Fielding első regényét, a Joseph Andrews-t. Visszatérve Shaftesbury alakjához, az ő hatásának vázolt széles medre, valamint a vele való foglalkozásból adódó lehetőségek csak megerősíthetik azt a véleményünket, hogy ő valóban az angol felvilágosodás esztétikájának legjelentősebb képviselője, akivel, ha az említett esztétikát tudományunkban a megfelelő módon kezeljük, elsősorban foglalkoznunk kell. Nem jelenti ez természetesen azt, mintha Shaftesbury kivétel volna az alól, ami általában jellemző a felvilágosodás íróinak életművére: némi elvi bizonytalanság, bonyolultság és sokféle ellentmondása. Miként a kelő nap fényében aranysugarak és fekete szálak, sokféle árnyalatok keverednek, akként a felvilágosodás legjobb íróinak írásai és eredményei is ilyen sokszínűek, különböző értékű elemekből összetettek. S nekünk éppen az a feladatunk, hogy napfényre hozzuk a fekete földdel keveredő aranyszemcséket. JEGYZETEK 1. Mitrovics Gyula: A magyar esztétikai irodalom története. Debrecen, 1928. 2. Mészné—Pataky—Péczely: Irodalom — esztétika. Főiskolai jegyzet. 3. vö. Marx: Tizenegy tézis Feuerbachról. Német ideológia. 149. o. 4. L: W. Knight: Az aesthetika története. Ford. Husztiné Révhegyi Rózsi. Bp. 1915. 235. 1. 5. A filozófia története I. Gondolat, 1958. 315. 1. 6. Heller Agnes: A filozófia története. Egyetemi jegyzet, 158. 1. 7. vö. Lenin: Materializmus és empiriokriticizmus. 123. o. 117