Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: Az angol felvilágosodás esztétikájának történeti szerepéről és legjelentősebb képviselőjéről

meg tudja teremteni, mert kifejlett az erkölcsi érzéke (moral sense). Ez az a fogalom, amely az ő közvetítésével kerül át majd a német felvilágosodás világába, ahol a Schöne Seele, a Schon Geist, a „szép lélek" fogalma majd oly nagy szerepet játszik. Igaz, hogy rendkívül vázlatos és nagyon töredezett ez az áttekintés, Shaftesbury nézeteinek bizonyos összefoglalása, de arra talán elégséges, hogy különösebb bizonyítás nélkül kijelenthessük, nem érthetünk egyet Lukács Györggyel, aki Shaftesbury-ről is úgy nyilatkozik, mint aki „deista, materialista" (15). Az ő deizmusáról még nem szólottunk. De elég említett tanulmányának az An Inquiry-nek első mondatait elolvasnunk, hogy olyan nézetét lássuk, amelyet minden későbbi művében egyaránt vall: „Mi ismerünk népeket, amelyek vallják a vallás nagy céljait és mégis elvetik a humanitás közös érzéseit és így magukat degenerálttá és korrupttá silányítják. Ugyanakkor mások kevéssé tisztelik a vallást, ateistáknak tekinthetők és mégis ügyelnek az erkölcs törvényeire" (16). De nála materializmusról még oly mértékben sem beszélhetünk, mint Lockenál, akinél a materialista elemek többségben vannak. Abban viszont teljes mértékig megegyezhetünk Lukács György elemzésével, hogy Shaftesburynál és az ő nézeteit elfogadó angol felvilágosult íróknál egészen más értelme van a moral sense fogalmának, mint német változatának, a schilleri „szép lélek"-nek. A német felújítás valóban arra való kísérlet volt, hogy a nevelés eszközeivel a forradalom tudatos kikerülésével történjék meg az emberek átformálása. Az angol felvilágosodás íróinál egészen más jelenségről van szó. Általuk egy, a forradalomban már győzelmes, gazdaságilag megszilárdult osztálynak az illúziója nyert kifejezést, amely hitte azt, hogy az osztálykompromiszszumban kialakult új angol uralkodó osztály a modern bérrabszolgaság eszközeivel ugyanolyan harmonikus társadalmat tud megvalósítani, mint a régi görög polisdemokrácia az ősi rabszolgaság alapján. Más társadalmi helyzet másként értékelendő elvéről van tehát szó. A törekvés mögött pedig látnunk kell azt a történelmileg szükségszerű feladatot, hogy ideológiailag legyőzzék a polgári fejlődésnek azt a kezdeti aszkétikus szakaszát, amelynek megtestesítői a puritanizmus és a forradalom szekta vallásossága voltak. S tegyük hozzá, hogy ezek az esztéták, akik a materialista fejlődésben bekövetkezett törésük ellenére is szoros kapcsolatban voltak a természettudományos eredményekkel és határozottan szemben álltak a még egyáltalán meg nem semmisült középkori skolasztikával, egyidejűleg másik fronton is harcolni kényszerültek. Harcoltak egyrészt az időben már meghaladott vallásos-forradalmi aszkétaság ellen, de ugyanakkor támadást kellett nyitniok az elpolgáriasodó arisztokráciának és az arisztokratizálódó nagykapitalizmusnak erkölcsi züllöttsége ellen is. És itt mégegyszer vissza kell térnünk a többször említett egoizmuselmélethez. Ezt az elméletet Bemard Mandeville fejlesztette tovább már Shaftesbury működése idején, úgyhogy Shaftesbury egyik követője, Hutcheson joggal feltételezhette (17), hogy híres művét, a Történet a méhekről című írását (18) egyenesen Shaftesbury ellen írta. Mandeville költeménye arról szól, hogy a méhek államában jóidéig minden 8* 114