Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: Az angol felvilágosodás esztétikájának történeti szerepéről és legjelentősebb képviselőjéről

napvilágot An Essay on the Freedom of Wit and. Humour és a talán legjelentősebb írása The Moralists, a Philosophical Rhapsody. 1710-ben a Soliloquy or Advice to an Author. 1711-ben említett írásai összegyűjtve jelentek meg Char act eristicks címmel (8) kibővítve a Miscellaneous Reflections című újabb művével. A Charact eristicks (továbbiakban: Ch.) II. kiadása, mely kevéssel halála előtt, 1713-ban jelent meg, tartalmazza utolsó tanulmányát is, amelynek A Notion of the Tablature, or Judgment of Hercules címet adta. Tanulmányainak legfontosabb elemeit eléggé részletesen ismerteti Jánosi Béla esztétikatörténete (9) a II. kötet 263—294. oldalain és Fischer Annie 1930-ban megjelent bölcsészdoktori értekezése (10). Jánosi Béla erősen pozitivista módszerrel és így meglehetősen rendszertelenül, Fischer Annie viszont mindenáron erőlteti a maga eléggé kétségbevonható elvét Shaftesbury esztétikai apriorizmusáról. Továbbiakban ezért feladatomnak a Shaftesbury nézeteivel kapcsolatban felmerülő problémák megvilágítását tekintem, kiegészítve a saját szöveg vizsgálataim egyes elemeivel. Shaftesbury első tanulmányának, az An Inquiry-nak befejező szavai: Az erény a jó és a bűn a rossz bárki számára (11), önmagukban tanúsítják, hogy szerzőnk szembefordult az említett egoista-elmélettel, Hobbes hasznossági elvével. Szerinte is igaz, hogy az erény és az önzés között van kapcsolat, de nem arról van szó nála, hogy minden, ami hasznos, egyben erényes, hanem ennek a fordítottjáról: minden, ami erényes, az egyben hasznos is. S nemigen kíván különösebb megvilágítást, hogy miként a klasszikus ókor esztétikusainál, nála is egybeolvad az esztétika és etika köre, egybefonódik a szép és jó fogalma, ahogy a Moralists-ben majd ki is mondja: a szépség és jóság azonosak (12). Nem kétséges, hogy ebben jó adag plátoni hatás nyilvánul meg, amelyet utóbb említett tanulmányának dialóg formája már önmagában jelez. A platonikus elemek használatának kérdésére még később visszatérve, most maradjunk annak a megállapításánál, hogy különböző műveinek újra és újra visszatérő motívuma annak a bizonyítása, hogy a szépség nem függvénye a hasznosságnak. Szerinte nem azok élvezik az erdők szépségét, kik élelmet keresnek a fákon, hanem akik észreveszik annak természetes szépségeit, pompáját. „Bizony mondom néked, mikor Velence dozséja pompás bárkáján magáénak nyilvánította a tengert, kevésbé vette azt úgy birtokába, mint a szegény pásztor, ki a hegy fokán elheveredve, a tenger szépségének szemléletébe merülve, megfeledkezett nyájáról" (13). így tanítja Theocles mester tanítványát, Philoclest, a napfényes ligetben tett gyönyörű sétájuk közben, melyet a Moralists III. fejezetében igazi költői lelkesültséggel (enthusiasm-mel) ír le. S csak azután tér át annak a megvilágítására, hogy mit is ért ő a szépségen, mit tart művészi szépnek: „Jól tudom — szólt Theocles —, hogy nem vagy a vagyonnak oly rajongója, hogy szépnek tartsd a nyersanyagot. De az érmeken, az ötvösök munkáiban, a szobrokban és a művészi tárgyakban ugye Philocles élvezed a szépet? — Igen, de nem a fémért, önmagáért. — Tehát nem a fém, nem az anyag szép? 8* 112