Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a Ratio Educationis

korunkig kell várnunk, míg komoly tanulásba foghatunk . . . Mire jók hát az iskolák, ha kivülök kezdünk művelődni?" [26], Lényegileg ugyanaz a következtetés vonható le abból is, amit Hoíbach jó 10 évvel Bessenyei előtt a kor iskoláiról általában mond. A leleplezett kereszténység előszavában olvashatjuk: „Köztünk szólva, az állam alig foglalkozik a nevelésüggyel, sőt a legteljesebb közönyt tanúsítja ez iránt a közösség boldogsága szempontjából legfontosabb kérdések iránt. Csaknem minden modern népnél a közoktatás arra szorítkozik, hogy a tanulók többségére hasznavehetetlen nyelveket tanítsa; erkölcs helyett egy, a józan észnek nagyon is ellentmondó vallás csodálatos meséit és megfoghatatlan dogmáit oltják a keresztényekbe; tanulmányai legkezdetétől fogva a fiatalembert arra oktatják, hogy mondjon le érzékei tanúságtételéről, hódoljon be értelmével, amelyet megbízhatatlan kalauznak minősítenek és vesse alá magát vakon mesterei tekintélyének . . . Ezeknek a tehetségtelen és megvetésre méltó nevelőknek keze alól csak babonás tudatlanok kerülnek ki, akik, ha magukévá tették a kapott tanításokat, semmit sem tudnak a társadalom számára szükséges dolgokról, melyek segítségével annak hasznos tagjai lehetnének" [27]. A felvilágosodás filozófiájából viszont világosan az következik, hogy az embereket tanítással, felvilágosodással kell a természetes, tehát tökéletes és boldog emberi állapothoz elvezetni. Ha pedig az iskolák épp az ellenkezőjét művelik ennek, nyilvánvaló, hogy a filozófusok kötelessége a felnőtt emberek megfelelő felvilágosítása. Condillac, Holbach és Bessenyei egyező véleményének és a felnőttoktatás sürgetésének okát abban látom, hogy míg a reformáció a kor viszonyai között gyorsan a maga kezébe tudta venni az iskolát, eszméi propagálására azonnal fel tudta azt használni, az abszolút monarchia megszervezett államapparátusa ugyanezt a felvilágosodás hívei számára már lehetetlenné tette. Az iskola — még az ún. „felvilágosult" abszolutizmus által megreformált formájában is —• messze elmaradt, különösen világnézetileg a felvilágosodás követelményeitől. Ezért a felvilágosodás apostolai, Franciaországban éppúgy mint Magyarországon, nem láthattak más utat, mint a tudományos ismereteknek és a felvilágosodás tanainak írásbeli terjesztését. Ez lényegileg egyet jelent a felnőttoktatással. A fentiekben nem arra vállalkoztam, hogy Bessenyei György kultúrpolitikai nézeteiről egységes, összefüggő és teljes képet adjak. Remélem, hogy erre is sor kerülhet egyszer. A célom csupán csak annak megmutatása volt: a dolgok leegyszerűsítése és egyben elferdítése lenne, ha Bessenyei Györgyöt és társait egyszerűen besorolnánk a Ratio Educationis támogatói közé, mint akik — Ravasz János szavaival élve — „ekkor még maguk is az uralkodó szövetségesei és a felvilágosult abszolutizmus hívei." Az igazság az, hogy a magyar literatúra Bessenyei György személyében magyar nemzeti, felvilágosodott és demokratikus ellenprogra8* 106