Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a Ratio Educationis

kola sem adhat tökéletes műveltséget. „Mennyi dolognak tudására alkalmatos egy ifjú azon idejébe, melybe oskoláit az úgy mondott filozófiájába elvégezi?" [24]. Később még világosabban ír erről a Beszéd az országnak tárgyárul c. lelkes értekezésében. „Az oskolákban tudod gyermekek tanulnak, kikben a megért értelemnek fontos ítélete idő előtt meg nem állapodik. Híjába van az ifjúnak mennyből alászállott lelke, mert fiatal esztendeiben emberré nem lehet." fgy hát nemcsak nálunk, hanem más nemzeteknél is, és nemcsak a Bessenyei korában, hanem annál sokkal fejlettebb kulturális körülmények között is fennáll a felnőttkorban való tanulás szükségszerűsége. Enélkül nem lehet teljes a nemzet műveltsége. „Az oskolákban megélemedni nem lehet, és ha nagyidőben már nincs otthon mit és miből tanulni, boldog származásodnak nagysága fel nem tanálhatott módja nélkül nemzetednek vérébe fúl be örökre. Életednek minden napjában kell tanulnod, hogy elméddel, mint hajnalcsillag a látásnak határára feljővén, másoknak világosító fáklyául szolgálhass" [25]. A Ratio Educationishoz visszatérve, további magyarázatot találunk Bessenyei kultúrpolitikai elképzeléseinek e sajátos jellemvonására, ö közelről látta a készülő iskolareformot. Később résztvett a körülötte támadt harcokban is. Mint udvari embernek tudnia kellett, hogy az abszolút királyi hatalom most már beleszólást nem igen tűrő módon a maga szempontjából és érdekeinek megfelelően szabályozni kívánja az iskolaügyet. Bessenyei nem értett egyet éppen az alapvető dolgokban a Ratioval. De ezzel egy másik iskolareformot az adott körülmények között nem lehetett szembeszegezni. Erre Bessenyei nem vállalti ozhatott. Lényegében mégis két nagyon jelentős ponton szembehelyezkedik a Ratioval: sürgeti a tudományok magyar nyelven való művelését azzal a céllal is, hogy később azok az iskolába behatolhassanak, és kifejti elvileg és módszertanilag is a felnőttkorban való tanulás és a felnőttoktatás szükségszerűségét. Ha az iskola nem nevel magyar szellemben és magyarul értelmiséget, ezt a nemzeti problémát tehát más úton kell megoldani. A literátor Bessenyei a magyar literatúra nevében vállalja az igazi nemzetnevelésnek ezt az óriási feladatát. Érdemes különben egy pillantást vetni a francia felvilágosodás irodalmába. Azt fogjuk ugyanis találni, hogy a nálunk akkor sokkal műveltebb Franciaországban is hasonlóképpen vélekedtek a felvilágosult fők az iskoláról és az iskola szerepéről a nemzeti művelődésben. Condillac, a felvilágosodás igen tekintélyes képviselője, egyik tankönyvének előszavában így ír: „A tanítás módszere ma se mentes azoktól a századoktól, amelyekben a tudatlanság alkotta a tantervet. . . ha elhagyjuk az iskolát, sok hiú dolgot kell felednünk, amire ott tanítottak, sok hasznos dolgot megtanulunk, amire ott tanítani véltek, belefogunk nem egy olyan igen szükséges dologba, aminek a tanítására még csak nem is gondoltak . . . Ezért vesződünk gyermekkorunkban azzal, hogy ne tanuljunk semmit, vagy hogy olyasmit tanuljunk, aminek semmi hasznát nem vesszük; arra vagyunk ítélve, hogy érett 8* 105