Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a Ratio Educationis

vetelét sürgeti, amikor ,,a tudomány minden . . . erein" anyanyelvünkön „evezhetünk". Az iskolai oktatás magyar nyelvét nem említi, de nyilvánvaló, hogy a magyar nyelven művelt tudomány az ő elképzelései szerint is be kell, hogy jusson egyszer az iskolába. Amíg ilyen tudományt nem teremtünk, addig hiába sürgetjük, hogy magyarul oktassanak. Bessenyei szigorú kritikát mond kora iskolájáról, de egyáltalán nem tartja azt feleslegesnek. A holmi XXVII. részében, ahol a tiszta Magyar Akadémia felállítását sürgeti, „melynek más kötelessége hivatala szerint ne lenne, hanem, hogy magyarul írjon . . .", mindjárt a magyar ifjúságról beszél, arról, hogy milyen haszon származnék rá a tudományok magyarul műveléséből. „Milyen keserves dolog a magyar ifjúságot nézni ott, ahol most van, ha meggondolja az ember a helyet, hol különben lehetne." A magyar ifjúság is van olyan tehetséges, mint akármelyik, s ezt meg is mutatná, ha a saját nyelvén ízlelhetné a tudományokat. A testőr-író egész életében szenvedélyesen foglalkozott a nevelés problémáival. De míg a XVI. század protestáns prédikátorai, a XVII. században Apáczai Csere János, a XVIII. század elején a pietisták népünk kulturális elmaradottságán iskolareformmal akartak elsősorban is segíteni, Bessenyei kultúrpolitikai röpirataiból nem az iskolák reformja, hanem egy olyan általános közművelődési vrogram bontakozik ki, amelynek lényeges vonása a felnőttoktatás. Ö maga is minden írásával a nemzetéhez fordul, elsősorban is a középnemességhez, a haza felnőtt ifjaihoz. Az általa elképzelt Akadémiának a tudományok magyar nyelven való művelése mellett legfontosabb feladata a tudományos ismeretek elterjesztése volna. Akadémiai gondolatainak ez a vonása a bihari magányban még inkább előtérbe lép. Azt kívánja, hogy az akadémia az egész országot „oskolaházzá" változtassa [22]. A felnőttoktatás azért is tűnt fel Bessenyei szemében olyan fontosnak és másrészt viszonylag könnyen keresztülvihetőnek, mert kevés iskolai tanulás után ő maga is autodidakta módon, lényegében felnőtt korában szerezte ismereteit. Saját és a testőrtársak példája igazolta tehát előtte a gyakorlatban az iskolás koron túl való tanulás lehetőségét és hasznosságát. Sőt azt is, ! hogy valósággal az iskola nélkül is megszerezhették volna maguknak mindezt a tudományt. Még örül is azon, hogy nem volt filozófus, vagyis nem járta végig a középiskolát: „soha ez időtül fogva nem búsultam rajta, hogy filozófusnak nem neveztek az oskolába. Annak örültem végre, hogy meg nem tőit a fejem Akzibódokkal és Jebuzeusokkal, mert nehezebben leltek volna helyet benne a Trajanusok, Cesárok. Auréliusok és Senekák viselt dolgaik [23]. ! De Bessenyei érdekes módon elméletileg is alátámasztja azt a nézetét, hogy az embernek szükségszerűen még felnőtt korában is, tehát az iskola után még sok-sok évvel is tanulnia kell. A holmiban és későbbi munkáiban helyesen állapítja meg, hogy az ember szellemi képességei az iskoláskorban még nem bontakoznak ki teljesen, tehát a legjobb is8* 104