Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Bakos József: Cornenius és a nyelvi nevelés néhány kérdése. (Az Orbis Pictus megjelenésének 300. évfordulójára)

rűen, elkeseríteni, megkeseredett, keseredés, megkeseríteni stb.). A gyökerekből sarjadó latin szóknak erdeje a lexikon, a szótár igen fontos része a Janua-nak. A nyelvtan is nagyobb szerepet kap. Miért tanítjuk? Hogy Comenius hasonlatát tovább folytassuk: a nyelvtan »az erdő vágásának, a fák ácsolásának és faragásának műhelye«. Mai terminológiával kifejezve: a szó az építő elem, az építő anyag, s a grammatika szabályai révén alaki módosulásokkal nyelvtani jelleget kap, s így a nyelv a közlés eszközévé válik. Comenius a Janua Előszavában szemléletesen ezt úgy fejezte ki, hogy a szavakat a »nyelvtan gyárában faragják, szabják mértékre«, hogy »a beszéd épületéhez alkalmasak legyenek«. A januális szöveg: szabályosan alkotott latin szókból felépített szöveg. Comenius azt az igényt is támasztotta vele szemben, hogy »tetszetős« legyen, azaz azt is érzékeltesse, hogy a nyelv egyúttal művészi anyag is. Az sem véletlen, hogy »folytonos párbeszéddel« kívánja elevenné, tetszetőssé tenni a tankönyv szövegét. A szöveg tartalma, mondanivalója éppen azért enciklopédiaszerű, hogy »az ifjak alkalmat találjanak arra, hogy mindenben jobban előre lássanak, s az élet feladatára magukat jobb segítő eszközökkel szereljék fel«. (Előszó.) Tankönyveinek magyar szövege A megfogalmazásban Comenius nyílt, őszinte és szókimondó, különösen a mértékletességről, a szüzességről, az emberi testrészekről szóló ismeretadásban. A magyar szövegben is csak úgy árad a szavak bősége. A »részegek«, a »borosok«, »borivók«, »bortsiszárok«, a »rendkívül ittasok«, »a nagy ihatok« oktalanul dühösködnek, garázdálkodnak, tántorognak, yköhögnek, hákognak, böfögnek, turháskodnak, pöknek, okádnak, poszognak ... Mennyi jellemző szó a testi állapot festésére: testes, húsos, kövér, potrohos, kantsal, tepsifüles, tzibertes (horgas lábú), katsiba (horgadt szárú). A színek világának gazdagságát is érzékelteti. Beszél a tengerszín, avagy üveg színű zöld, párhagyma színű zöld, világos avagy pázsit színű zöld színről. A megfelelő tárgyak megfelelő elnevezéseit adja. Kötölékek: buttyrok, zajdák, málhák, gúnyák, tzulák. A népi növénynevek gazdag tárháza ez a tankönyv is: tyúkhúr,, kakuktörjék, ökörgús, avagy eke-akadály, sebfű, salamon petséti,. keresztvirág, gyék-fű, rontó fű (Szt Jakab füve), nyúlparéj, istenfája, mátrafű (fűnek annya), papmonya fű, nyúlárnyék fű, kopottnyak, agármony, Tsaba-ire fű, körontó fű, barátparéj stb. A magyarítók gyakran vesznek, s műszóként használnak a nép szájáról is megfelelő szavakat: »a megavult (nyállott) bor kiment szeszű (megerőtlenedett) bor«. Ilyenek az arsenicum magyar megfelelőjeként használt egérmaszlag, az aqua natura calida magyar értelmezője: a hévvíz, illetőleg a fürdő bánya szavak. A chorgus (táncmester) osztó neve ma is él a tokajhegyaljai nép száján. Az osztó-táncot ma is táncolják, s ma is az osztó-legény szerzi párba a táncosokat, a megfelelő kötött dallamra. A népi fonás-szövés 22