Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Bakos József: Cornenius és a nyelvi nevelés néhány kérdése. (Az Orbis Pictus megjelenésének 300. évfordulójára)

csaknem teljes műszókincsét kijegyezhetjük e könyvből is: len, kender, megáztat

} tiló, tiloltat, gerebenel, pozdorja, tsepü, rokka, szösz, guzsaly, fonal, fon, pergő orsó, pergő rokka, tsévő, orsó, matring (avagy fonal peretz), matola (áspára), gömbölyítő (vetélő-fa) stb. A nép szájáról kerültek be a könyvbe a következő szavak is: kétfülű kosárok (kazupok), koborok, szironyból fonott szatyrok. A kazup mint családnév és köznév ma is él Patak környékén, a szirony pedig a Bodrogközön. A Hegyköz népének kopcsil, lehánt szavát is idézi e tankönyv kopácsolék (héj) szava. Általában nagyon sok néprajzi vonatkozás is található benne: »A menyekző (lakodalom) . . . egy nappal azután másodnapi (kárlátó) vendégségek lésznek.« [55]. A nemzet szájáról azóta lehullott sok magyar szóról is hírt kapunk ebben a könyvben: »A zabot rostával (szórólapáttal) megpallja (szórja).« »Az idegen messze földre menendőnek saruk, szekernyék illenek.« — »A nőtelen (rideg), avagy hős-legény megházasodni (nőszni) akarván...« »A süv (férjnek öttse, vagy báttya).« »Vannak lopók, orvok . . .« »Feddeni: kárpálni«, »Ellene pántolódni«. »A mérges megtsufolás, a hátmegül-való meggunvolás: guggolás . . .« stb. Az élő nyelv, a népi nyelv fordulatait, szólásait is felhasználják Comenius magyarítói a szöveg megvilágítására: »A rosszul keresett marhák, rosszul vesznek el — az ebül gyüllt szerdéknek ebül kell elveszni.« Matkó (Bányász Csákány: 1668.) egyik mondatát is pontosan tudjuk értelmezni Comenius tankönyve nyelvi adata segítségével: »Nem nézik azt a Nőtelen Pápista Papok — írja Matkó —, hová valók és micsoda nemzetből valók a szolgálók, csak legyenek szépek, Sarkon-forgók, eltartják affelől Bolha-pohár hordani.« A Janua a Bolha-pohár kifejezést így értelmezi: »vacsora után való étel«. A pataki Janua a magyar logopédiai ismeretek nyújtásának kezdetét is jelenti hazánkban. Külön is beszél a selypekről, a selypségről: Blaesus: »non recte pronuntiat literas Sibilantes (s, z, c): Selyp - selypség...« Vértes O. András az »Opera Didactica Omnia« (II. 428—429.) lapjait idézi [56] annak bizonyítására, hogy Comenius a mondat-hanglejtést grafikusan ábrázolta. Hadd egészítsük ki ezt az adatközlést azzal, hogy a szóban forgó rész a pataki Janua 86—87-ik lapjain is megtalálható. Comenius itt a mondatok fajainak ismertetése kapcsán kitér a mondatok tónusának, hanglejtésének, dallamának bemutatására, s példamondatait úgy szedeti a nyomdásszal, hogy abból a dallam vonal menete is kitessék: »Sententia admirativa princípium elcvat, in fine autem punctum admirationis scriptum accipit: Proh dii immortales! Sententia optativa princípium elevat, finem deprimit; adscribitur illi idem punctum voti.