Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly: A gazdasági földrajz tanításának főkérdései

nem lehet. Nem más ez, mint a kapitalista körzetbeosztás »bizonytalansági effektusa«. Ha még szigorúbban vesszük, úgy látszik, hogy a homogén gazdasági körzet merő utópia. Vajon homogén körzetnek tekinthető-e a Ruhr-vidék? — egyáltalán nem, mert itt a nehézipar (szénbányászat—kohászat—gépgyártás) csupán a vezető, legnagyobb iparág, ez sem önmagából pattant ki, hanem szervesen belenőtt a terület egyéb gazdasági ágainak az öszességébe (még a mezőgazdasággal is szorosan összekapcsolódott), Azonkívül itt más gazdasági ágak is fejlettek, többek között a nehézvegyipar, a textilipar, a kereskedelem és a forgalom. Ha ezt a területet az iskolában mégis »nehézipari körzetnek« minősítjük, azzal csak a gazdasági élet főjellegét és az országban elfoglalt helyét fejezzük ki, semmiképpen sem tekintjük homogén körzetnek [9]j. A szocialista gazdasági körzet meghatározásában e területek »a maximálisan fejlett belső termelési kapcsolatok és az állami jelentőségű szakosodás komplexuma«-ként szerepelnek [10]. A szocialista gazdasági körzet komplex jellegű, amennyiben a körzeten belül a gazdasági élet teljességét jelenti (ipara is, mezőgazdasága is van, hogy belső szükségleteinek nagy részét saját maga tudja fedezni), ugyanakkor azonban teljesíti az országos tervgazdaság által reábízott és a különleges földrajzi adottságainak megfelelő speciális feladatokat is. Ez utóbbival már nemcsak saját ellátását, hanem elsősorban más területek ellátását szolgálja, vagyis az egész ország gazdasági komplexusának teljességéhez járul hozzá. Az ilyen körzetek egészen különböző természeti tájakat, különböző erő- és nyersanyagforrásokat foglalnak magukba. Nem is lehet másképp, csakis így érik el, hogy befelé teljesek, kifelé speciálisak legyenek. A szovjet Állami Tervhivatal jelenlegi körzetei között szereplő »Központi körzetek« nevű terület nemcsak a Központi iparvidéket és a Központi Fekete-föld övezetet, hanem a Közép-Volga, valamint a Vjatka vidékét is magában foglalja, így tehát egészen különböző természeti adottságok koncentrációját tükrözi. Ugyanezt más gazdasági körzetekről is elmondhatjuk. Metodikai műhelyünkből (a tanítás folyamán) a vezető, vagy speciális gazdasági ágak gyakran torzítva kerülnek ki. Ha jellemző számadatokkal rendelkezünk, akkor azokat is a kiemelkedő gazdasági mozgalom dokumentálására használjuk fel, legtöbb esetben összehasonlítást, vagy a fejlődést is érzékeltető grafikonokban ábrázolva. A többi gazdasági ágat, a lényegteleneket sokszor meg sem említjük. Minél kevesebb, de minél jellemzőbb vonást kell feltárnunk az egyes országok vagy körzetek gazdasági életéről, hogy azok minél kevésbé hasonlítsanak egymáshoz. Nevetséges volna például Svédország gabonatermeléséről magyarázgatni hosszasan, mert ennél itt sokkal fontosabb az erdőséghez kapcsolt fa- és favegyészeti ipar, a kiváló minőségű acél előállítása és a gépek gyártása, amely a vízierő és a vasérc megfelelő társításán alapszik. Ha a fejlett tehenészetet — csakis az ország déli részére korlátozva — meg is említjük, azt főképp »kizáró« szándékkal tesszük: csakis itt, ezen a kis helyen vált jelentőssé ez a gazdasági ág, bizonyos természeti és társadalmi körülmények hatására. 80