Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly: A gazdasági földrajz tanításának főkérdései

ban — a földrajzi munkamegosztás alapja. Azt jelenti, hogy egy-egy meghatározott területen nem mindenféle, hanem csak bizonyos gazdasági ágazat (vagy ágazatok) kifejlesztése lehetséges nagyobb eredménynyel, a többitől egészen eltérő magas fokon. Egv másik területen ismét más ágazatok nyomulnak előtérbe. A körzetek fogalmi tisztázása nem könnyű, és még ma sem befejezett. A forradalom előtti Oroszországban a gazdasági körzetek kijelölését néhányan természeti földrajzi alapon kísérelték meg. Mások a mezőgazdaság belterjességi foka és a népsűrűség, vagy a belterjesség foka és a piacok távolságának viszonya alapján próbálkoztak. Mengyelejev [8] már 1893-ban rátalált a helyes útra. Figyelmét a gyáripar és a kereskedelem fejlettségi fokára összpontosította. Lenin tanulmányaiban (különböző területek múlt század végére vonatkozó jellemzése, például a Központi iparvidék, az Ural, vagy a Fekete-föld övezet) már a történelmi fejlődés, valamint a társadalmi-politikai rendszerek szempontja is érvényesül. Lenin élesen elítéli az átlagszámok helytelen statisztikai módszerét. Szerinte semmilyen módszer nem lehet eléggé tudományos, ha a körzetek elhatárolásánál nem veszik figyelembe az egyes vidékekre vonatkozó speciális mutatószámokat. Véglegesen kialakult vélemény, hogy a gazdasági körzetek és a természeti tájak határai nem fedik egymást. így lesz a jövőben is. Talán azért, mert a körzetek gazdálkodása nem kizárólag a természetes táj helyi adottságain, hanem távoliakon is nyugszik (1. az előbbiekben Hollandia példáját), de mindenesetre azért, mert a körzetek gazdasági tekintetben nem egyoldalú, hanem komplex területi egységek. E teljesség (sokoldalúság) megvalósítása érdekében különböző természeti földrajzi tájakat foglalhatnak magukba. A kapitalista országokban a körzetekre való felosztásnak csupán a megismerés a célja, a Szovjetunióban (később más szocialista államokban is) a körzetek megállapítása szoros kapcsolatban van a tervgazdasággal. Az előbbieknél a spontán vagy történelmileg kialakult körzetek utólagos indokolása a cél, a szocialista társadalomban a körzeti beosztás a perspektivikus tervek foglalata, és a jövő fejlesztés érdekeit szolgálja, még pedig a kijelölt területek keletkezésének, korábbi fejlődésének, a történelem során kialakult életformáknak, mint tudományosan megrajzolt alapoknak a figyelembe vételével. A gazdasági körzetek belső összetétele. A körzetek szerkezete kérdésében a homogenitás és a heterogén összetétel irányzata került szóba. A homogenitás a kapitalista gazdasági körzetek ismertető jegye, amely különösen a leírásokban érvényesül. Azt jelenti, hogy a körzeten belül a gazdasági élet egynemű, egy irányban specializálódott. (Ez a szempont összevág a természetes tájak elhatárolásával: ott szűnik meg, ahol a jelenségek azonos ismétlődése megszűnik.) Mivel azonban az említett specializálódást egészen különböző szempontok szerint lehet elbírálni: gazdasági, természeti, néprajzi, ipari, vagy kulturális szempontból, és ahány szempont, annyiféle a körzetbeosztás, ennek a munkának a gazdasági élet szempontjából semmi különösebb jelentősége 79