Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly: A gazdasági földrajz tanításának főkérdései

honos, a keleti félmedencékben már a rómaiaktól kezdeményezett öntözött kertek sorakoznak. Nem mutatott rá azonban — és valószínűleg nem önhibájából — ezeknek a foglalkozási ágaknak természeti és történeti összefüggéseire, nem oldotta fel azokat az ellentmondásokat sem, amelyek a száraz Mezeta ritka népességének és a még szárazabb keleti félmedencék sűrű népességének kialakulása között fennáll. Pedig ilyen kérdések alatt izzik minden igazi földrajzi probléma. A tanuló mindezeket nem láthatta, ha a magyarázatban sem hallott semmit néhány város és gazdasági ág megemlítésén kívül. A statisztikaszerű tények közlésén kívül a terület egyéniségét jellemző magyarázatra is szükség van. Nemcsak Spanyolországban, hanem Angliában is tenyésztenek juhot, de milyen más körülmények között, és mennyire másképp illeszkedik ez a foglalkozási ág az egyes országok gazdasági rendszerébe. Hol a hiba, ha mindkét ország juhtenyésztése azonos módon vésődik a gyermek tudatába: tenyésztik ezt az állatot itt is, ott is, — másutt is. Miért, hogyan, mennyit, milyen természeti és gazdaságföldrajzi viszonyok között és milyen gazdaságföldrajzi kapcsolatok szövődnek ebből tovább, arról esetleg szó sincs. b) Hollandiáról tanítunk. Központi feladatként az ország nagy népsűrűségének a megindokolását tűzzük ki [7]). Az »indokolás« a kis ország egész gazdasági életének tény- és jellemzésszerű ismertetését magában foglalja. A főbb gazdasági ágak egyszerű »közlése« helyett (iparágai, tengeri kereskedelme, állattenyésztése, fejlett kertészete) általában az alábbi összefüggésekre mutatunk rá. 1. Ipara, kereskedelme. A kevés kőszénen kívül (12 millió tonna 1953-ban, az Ardennek lába előtt Limburg határában) alig van más hazai nyersanyaga Hollandiának. Ipara mégis fejlett, ennek fő ágai a gép- és a hajógyártás, a textilipar, a tejtermékek, konzervek és a cukor előállítása, rizshántolás, csokoládé, gumi- és ékszeripar. Jellemző, hogy az iparban dolgozók száma majdnem kétszer akkora, mint a mezőgazdaságban dolgozóké. A nyersanyagok és energiaforrások hiánya és az ipar fejlettsége közötti látszólagos ellentmondást csak azon elv (és igazság) alapján oldhatjuk fel, hogy bizonyos gazdasági ágak fejlődése sohasem egyetlen tényezőhöz van kötve. Ez az igazság akkor is fennállhat, ha bizonyos természeti adottság teljesen hiányzik a környezetből. Más, nagyon erőteljes (uralkodó) tényezők az ilyen hiányokat ellensúlyozhatják. Hollandia esetében két ilyen ellensúlyozó (kiegészítő) tényezőt vizsgálhatunk meg, mint ipartelepítő erőt. Az egyik a gyarmatok meghódítása és bevonása a nyersanyagellátásba, a másik a víziutak (folyók és a tengerek) ipartelepítő ereje. A vízi és a szárazföldi utak gazdaságilag nagyon fejlett mögöttes területeket (a belgiumi Maas ipari vonala, a Rajna mente fel egészen Strasbourgig — ahonnan vasérc és elzászi műtrágya érkezik vízi úton, még inkább a hatalmasan fejlett Ruhr-vidék, a fő szénellátó terület, azonkívül idegen, főképp spanyol, francia, svéd vasércek fogyasztója) kapcsolnak a tengeri világforgalomba, leginkább a két nagy kikötőn, Rotterdamon és Amsterdamon keresztül. 7T