Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

Ford felveszi ugyan a harcot Dickensnek gyermek-klasszikussá »devalválása« (? vitatható, hogy az ifjúsági irodalom jelent-e devalvációt, inkább sajátos műfaj ez) ellen, de nem valami meggyőzően. Könyvszemléjével azt is bizonyítja, hogy a felnőtt, kritikusabb olvasók egyre inkább elfordulnak a naiv, túlságosan »szemérmes« Dickens-regényektől. Azt, hogy Dickens gyermek-olvasmánnyá lett, alkotómódszerével is megmagyarázza. Inkább a külsőségekkel jellemez szerinte Dickens, mint a belső lélekrajzzal, — a gyermekek pedig fogékonyabbak a külső ábrázolásmódhoz. Konkrétan vetette fel ezt a problémát már régebben a pszichologista Stefan ZWEIG. Szerinte Dickens lélektana »a szemmelláthatónál kezdődött külsőségekkel jellemzi, igaz, a legfinomabb és leghajszálabb jelekkel. A jelekből ismerjük fel a fajt. Creakle tanítónak halk hangja van, nehezen leli meg a szavakat. S az ember érzi, mint borzadnak, félnek a gyermekek ettől az embertől, kinek ereit kidagasztja homlokán a beszéd erőltetése. Heep Uriásnak hideg, nedves kezei vannak, az alakból csak úgy árad a kényelmetlen érzés, kígyószerű aljasság«, (i. m. 74. 1.) Kétségtelen, hogy Dickens mesterivé fejlesztette az apró, tipikus külsőségek felhasználását a jellem, a pszichikum ábrázolására. Vitatni lehet azonban, vajon ezzel kimerül-e Dickens emberábrázoló, pontosabban pedagógiai jellegű ábrázoló művészete? A kérdésre a választ tagadóan adhatjuk meg. Zweig tételének mélyén áll az. hogy Dickens sztatikus-metafizikus és egyúttal külsőséges jellemzéssel él. Ami Dickens jellemzésének, lélekábrázolásának metafizikus, sztatikus voltát illeti, e regénnyel kapcsolatban rá lehet mutatni arra, hogy Copperfield Dávid a regény folyamán nem marad változatlan, — habár alapvető jósága, képességei, tehetsége kezdettől fogva kiérződik. Életének külső eseményei, változásai, nevelési körülményei hatnak rá, s ezek a hatások a regényben is nyilvánvalóan, az olvasó számára világosan megmutatkoznak. Mostohaapjának, Murdstone úrnak és a szörnyű Creakle iskolájának rideg, kegyetlen, antihumánus bánásmódja makacscsá, komorrá, sőt bambává teszik Dávidot — mint azt már idéztük. A fizikai munka lélektelensége, unalma ellenállást vált ki belőle, menekülésre készteti. Az események kijózanítják: ifjúkori bálványát, barátját, Steerforth-ot cselekedetei miatt később reálisabban ítéli meg. Lassan-lassan a házasélet tapasztalatai szétoszlatják Dórával kapcsolatos illúzióit is. Naiv, hiszékeny, túlérzékeny és teljesen jóindulatú gyermekből reálisabban látó, cselekedni és harcolni képes ifjúvá cseperedik fel Dávid. Mégis — és ez alighanem Dickens realizmusának bizonyos romantikus maradványa, korlátja — sohasem vész ki Dávidból egy bizonyos gyermekes naivság; hajlamos az érzelmileg determinált állásfoglalásokra, leegyszerűsítve szemlél eseményeket és embereket, egyoldalúan jó és rossz embereket különít el maga számára. Ugyancsak érzékelhető változáson mennek át más szereplők is, pl. Steerforth, bár nála fennsőbbséges magatartása, önzése kezdettől fogva érzékelhető. Ami Dickens külsőségességét érinti, — kétségtelen, hogy a külső 61