Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

események és tulajdonságok nagy szerepet játszanak a szereplők jellemzésében. Megfeledkezett azonban Zweig arról, hogy Dickens nagymértékben a nyelv, az emberek beszédje alapján is jellemzi szereplőit (akár monológ, akár párbeszéd formájában), és a nyelvi eszköz segítségével mesterien tud belső rezdüléseket, lelkiséget ábrázolni. Az is bizonyos, hogy az irodalom, mint művészet adekvát ábrázolási módja a második jelzőrendszerrel a nyelvvel, beszéddel való ábrázolás. Kétségtelen viszont, hogy bizonyos mértékig nem teljesen alaptalan Zweig megjegyzése, mert Dickensnél a lelkifolyamatok, a jellem ábrázolása inkább az eseményeken, történésen, párbeszédeken, külső jeleken keresztül — tehát nagymértékben külső eszközökkel történik. E tekintetben jelentékeny a különbség Dickens és a XX. századi elemző, pszichológiai regényírás között, amely inkább a lelkit önmagában, mint pusztán belsőt akarja megragadni. * Végezetül még röviden a Dickens-regények pedagógiai problematikájának néhány neveléstörténeti forrására, előzményére utalunk: A Dickens-művekből sugárzó demokratikus és humanista pedagógia előzményei kétségkívül megtalálhatók az angol renaissance-kori nevelők (pl. Asham, Mulcaster, Eliot) gondolataiban. Megvan a párhuzamosság MILTON pedagógiájával is. [251. De találhatunk bizonyos, figyelemreméltó közös gondolatot a nagy utópista, szocialista OWEN pedagógiájával is. Különösen a korabeli nevelés kritikájával kapcsolatosan, a gyermek nehéz helyzetéről szólva, a túlzásba vitt klasszikus nyelvoktatás és a túlterhelés elítélésében vannak eddig még alig figyelemre méltatott, messzemenő gondolatbeli egyezéseik, hasonlóságaik. Ezen túlmenően, Dickens regényei, ha nem is kifejezetten, közvetlenül, de lényegében a nevelés osztályjellegét ábrázolják és elítélik a korabeli individualista nevelés gyakorlatát. Ehelyütt csupán a figyelmet kívántuk felhívni a kutatásban eddig elhanyagolt problémára, Owen és Dickens pedagógiai gondolataik tudományos-kritikai egybevetésének fontosságára. A nemrégiben Owen válogatott pedagógiai írásait tartalmazó mű (»Nevelés és társadalom« Bp. 1957. Tankönyvkiadó) Ladányi Pétertől származó előszava egyhelyütt említi is Dickenst a 19. századi angol iskoláztatásával kapcsolatosan, de Dickens és Owen egybevetésére a bevezető tanulmányokban nem kerül sor. A kritikai egybevetés szempontjából különösen fontos részek az idézett Owen-kiadvány 37., 185—186., 12—13., 203., '248., 258—59. és 43. lapjain találhatók. A haladó polgárság humanista és demokrata-pedagógusai, mint Rousseau és még inkább Pestalozzi, szintén olyanok, akiknek gondolatai több kérdésben tükröződnek Dickens regényeiben, főleg a pozitív példákkal kapcsolatosan és a hibák elvetésekor is. Különösen a családi nevelés melegsége olyan kérdés, amelyben gondolatilag és érzelmileg is igen közel van egymáshoz Pestalozzi és Dickens. Egyéb, XIX. századbeli polgári törekvések közül főleg a pozitívizmusnak, illetve pontosabban, az egyoldalú intellektuális pozitívizmus elítélésének nyomát találhatjuk Dickens műveiben. (Főleg a »Nehéz időkben«.) 62