Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

IV. Miscellanea - Berzy András: Kossutih Lajos ismeretlen levele Horváth Mihályhoz

megemlítése is teljesen ki volt zárva. — A vastag folio kötetekben késtetve nyomott, költséges, s eredeti szövegökben latin Országgyűlési Naplók s irományok póczra rakattak a Megyék levéltáraiban. — Az Országos Munkálatoknak szintúgy költséges, voluminosus, latin kötetei csak kevés kezeken foroghattak. — A tudás fájának gyümölcse után sóvárgó lelkek, a külföldhöz valának kénytelenek folyamodni, nehezen szerezhető táplálékért... — Százankint voltak megyéről megyére a vagyonos uri házak, mellyekben sem hirlap, sem a Corpus Jurison Imádságos könyven, s Kalendáriumon kívül, könyv nem volt látható. — A csodák csodája volt, hogy illy körülmények között, az ismeretek körében annyian annyit tudtak, mint amennyien s a mennyit tudtak, — de egészben véve a leigázott sajtó sötétsége feküdt Hunnia felett. Illy viszonyok előzték meg az 1832ki Constituante megnyitását. Illy viszonyok mellett az 1830ki Párisi vihar sem lehetett tisztító hatással a Magyar intellectuális levegői'e. Megvoltam ezeknél fogva győződve, hogy ha valahol bizonyosan hazánkban, s ha valaha éppen akkor a Szabad sajtó a Nemzeti szükségek legsürgetőbb postulátuma. Indítványt tettem Zemplénben, hogy a Sajtó ügy a Rendszeres Operatumoknak végetlen tömkelegéből kiemeltessék; s a törvényen kívül behozott praeventiv censurának eltörlése, előlegesen orvosiandó sérelem gyanánt adassék utasításba. — Indítványom nem lőn elfogadva. — S valósággal alig volt egy pár Megye melly a sajtószabadság elvét elfogadta volna: — nem volt tudtommal egy is, melly a Sajtó ügynek a »Systematicum Operatumok« tenger árjából kiemelését utasításba adta volna. — Ennek mellőzése pedig előreláthatólag annyi volt, mint a nemzet eszét a Görög Kalendákig a Bécsi udvar szorító markában hagyni; mellynek e tekintetben nézeteit jellemzőleg kitüntette Ferencz császár és király azon ismeretes mondata: »Ich will nicht gelehrte sondern gehorsame Unterthanon haben.« Még egy kísérletet tettem: azon elvből indulva, hogy a küldőknek joguk van, s kötelességükben áll Követjeik eljárását folytonos figyelemmel kisérni; mire a későn nyomatott Naplók voluminosus tömege s az egyszeri felolvasásra szorított követjelentések alkalmas eszközül nem szolgálhatnak — indítványoztam, hogy addig is míg a sajtó ügye tüzettesen tárgyaltathatnék, a Hírlapoknak megengedtessék az Országgyűlési nyilvános vitatásokat közleni. Ennek megengedését (minthogy törvényeink censurát nem ismernek) az országgyűlés ügyrendezési Oeconomiájához tartozónak véleményezvén. Ez indítványom is megbukott, Zemplén Megye közgyűlésén a végutasítás adásakor. Ekkor történt, hogy különösen gróf Bankóczy János egy észrevétele nyomán, ki az időszaki sajtóról, mint holmi haszontalan irkászok s munkafogyott éhes prókátorok kenyérkereső professiójáról kicsinlőleg szóllótt, — a pillanat hatása alatt, azon nyomban ki is jelentett gondolat villant meg agyamban, hogy feladatomul veszem magány igyekezetemmel utat törni Nemzetemnek a sajtó szabadság felé. így keletkezett Országgyűlési tudósításaim eszméje; mellyeknek irott levelezésekiben ikiadását az egész 1832/36ki Országgyűlés alatt folytattam. — Sajtó helyett írásra lévén szorítva e tudósítások csak Ikevés (80—100) példányban 'küldöttet hették szét — de kivált a Casinók és Olvasó társaságok utján ezrek kezein forogván nem csekély befolyással voltak a közvélemény fejlesztésére. — Általuk az Országgyűlési értelmiség sugarai elhatottak a Megyék s Városok társas köreibe, s e sugarak melegítő hatása alatt oszlott a homály, tisztultak az eszmék, tágultak a fogalmak, s az utasítások lépésről lépésre szabadabb elvű szint öltöttek [1], A kormány tartózkodván az Országgyűlés előreláthatott fellépése miatt; ezen irott tudósítások közrebocsátását hatalom szerrel nem gátolta; de midőn 1833ban tudósításaimat lythographirozni kezdettem a kormány azt meg akadályozá. Egy követi conferentia elé terjesztem a kérést ha engedjek e? tanácsa az volt, hogy maradjak az irás mellett, s ne vigyem az ügyet az Országgyűlési tárgyalás alá, mert a sajtó szabadság elve nem bir többséggel. — A negyedfél évre nyúlt Országgyűlés végét érvén a Nemzet közélete visza szált a Törvényhatóságok Gyűléseire, mellyelc szintúgy mint az Országgyűlés alkotmányilag nyilvánosak lévén, tárgyalásaiknak nyilvános terjesztésével törvényes tért nyújtottak a közszellem ébresztésének azon munkáját folytatni, mellyet 600-