Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

IV. Miscellanea - Berzy András: Kossutih Lajos ismeretlen levele Horváth Mihályhoz

Az iromány hiány egy részt; más részt meg az, hogy emlékezetem sokkal inkább túl volt s van terhelve egyébb dolgokkal, mint sem, hogy a saját személyemre vonatkozók számára, emlékezetem fiókjai közt egyet feltartottam volna, — okozzák, hogy ön felszóllításának, a Törvényhatósági tudósítások meggátlását s elfogatásomat illetőleg, csak a fő vonásokban s csak tökélletlenül felelhetek meg; a mint következik: Az 1832ki Országgyűlésnek törvényileg kiszabott rendeltetése volt, az 1790 óta initiált, s az ország alkotmányára és a közigazgatás minden ágaira kiterjesztett, reformjavaslatokat törvényhozási intézkedés alá venni. E feladat az 1832ki Országgyűlést egy valóságos »Constituante« jellegével ruházta fel. A Magyar Megyei rendszer azon ősi sajátságánál fogva, miszerint a Megyék követjeiknek utasítása által a törvényhozásban egyenes résztvenni hivatva voltak, minden Megyékben, sőt Királyi Városokban is küldötségek voltak nevezve, az 1790ki s 1825/7ki Országgyűlések Bizotmányai által kidolgozott rendszeres munkálatok (Operata Systematica) nyomán az utasításokat előkészíteni. Lelkesítve a czél nagysága által —, melly nem volt kevesebb, mint Hazánknak békés úton, a haladott kor igényeihez képest átalakítása, különösen munkás részt vettem én is, szülötte megyémben Zemplénben, e küldötségi munkálatban. A mint az állam szerkezet ágáról ágára haladánk munkánkban mind inkább azon meggyőződésre jutottam, hogy szabadelvűség tekintetében 1790 óta a közszellem hazánkban inkább hátralépett mintsem előre haladott volna. Ez annál inkább aggasztott; mivel mi nállunk a Nép és Nemzet közti gyűlöletes megkülönböztetésnek, a jogok és terhek közösségével megszüntetését, nem csak az igazság követelte, hanem a nemzeti önfentartás kötelessége is parancsolta. Három Száz éven át állott örökös tusában a nemesség a Habsburg háznak alkotmányunk felforgatására s Hazánknak az uralkodása alatt lévő német tartományokkali assimilátiójára s Hazánknak az uralkodása alatt lévő német tartoa kiváltságos osztályok nem sietnek az alkotmányt az ország minden lakossainak abbani részeltetése által, az összes nép védelme alá helyezni, a Nemesség maga annál kevésbbé leend még soká képes azt megvédeni, minthogy válságos perczekben, a Bécsi udvar, az alkotmány jóvoltiból kitagadott »misera plebs contribuens« méltó neheztelését saját czéljaira a Nemesség ellen felhasználhatja. Daczára a helyzet ezen szükségének, a szabadelvűség tért inkább vesztett mint nyert 1790 óta. Midőn az 1825/7ki Országgyűlésen az Alkotmánynak újabb védsánczokkal ellátásáról lévén szó, Nagy Pál, Sopron megyének hires követe azt mondá, hogy ujabb sánczolások helyett ideje volna már arról gondoskodni, hogy a nép az alkotmány sánczaiba felvétessék; mert a legerősebb véd sáncz a Nép maga; — szava elhangzott, mint a pusztában kiáltó szava. Az 1825/7ki Országos Küldöttségek Munkálatai kétségtelenül kevésbbé liberálisak voltak mint az 1790kiek valának. — Az 1832ik országgyűlésre készült utasítások pedig ritka kivétellel még a 27ki munkálatokhoz képest is hátralépést mutattak. — A Megyék többsége még csak a jobbágyi viszonyok elrendezésébe sem akarta, hogy az országgyűlés ereszkedjék, hacsak előbb a sérelmek nem orvosoltattak s a Kereskedelmi Operatum minden mások előtt fel nem vétetik. Sőt több Megyék, mellyek néhány évvel későbben a legszabadabb elvüek közé tartoztak (mint például Borsod) heves körlevelekben szólliták fel a testvér Megyéket, a Nemesi előjogok és kiváltságoknak épségben tartására. E szük keblüség, a közvélemény e fonák iránya a milly sajnálatos volt ép olly természetesen következett azon önkényes rendszabályokból, mellyekkel a Bécsi udvar, az eszme súrlódás s vele a felvilágosodás hatalmas eszközét — a sajtót — lebéklyózta. Törvényeink a praeventiv censurát nem ismerék; — de a Bécsi udvar, azt nem csak önkényleg behozta, hanem még sok minden szabályt mellőző szeszélylyel olly szigorúan is gyakorolta, hogy mindenre nézve a mi az ország közérdekeit illette azt lehet mondani, hogy Magyar Sajtó nem létezett — különösen nem létezett pedig a Népek nagy oktatója az időszaki sajtó. Az egy pár magyar hirlap, melly kétszer egy héten; »találós meséink« néhány száz példányban szétküldözé; nem érdemié a hirlap nevet, miután hasábjaiból nem csak minden political eszme vitatás, nemcsak a kormány s közhatóságok tetteinek még olly mérsékelt taglalata hanem még az Országgyűlési s törvényhatósági nyilvános tárgyalásoknak csak 599-