Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

IV. Miscellanea - Berzy András: Kossutih Lajos ismeretlen levele Horváth Mihályhoz

eddig nem olvashattam, oka az, hogy örömest engedtem az élvezet elsőbbségét fiaimnak, kik mohó érdekkel rohantak neki az olvasmánynak. — Most már rajtam a sor, épülni ön criticus búvárkodásainak ez újabb gyümölcsén. Élvezni fogom: mint élveztem az előbbi köteteket, gyönyörrel, és haszonnal. Nagy érdekkel olvastam becses levelének azon részét, melly szándokára, nagy fontosságú munkáját az 1823—48ki korszakra kiterjeszteni, s az akadályokra, mellyekkel küzdenie kell, vonatkozik. E közleményt baráti bizalma jelének véve, tartozásomnak ismerem annak viszonzásául, tartózkodás nélküli nyiltsággal Ítélete alá bocsátani aggodalmimat. Nincs az élő Nemzedékben Magyar, ki az Önéhez hasonló készültséggel, s képességgel bírna megküzdeni az akadályokkal, mellyek történelmünk contemporaneus korszakának megírását olly rendkívülileg nehézzé teszik. — Tekintve mindazonáltal a kútfők hiányát, melly felett ön méltán panaszkodik; — de tekintve különösen azt, hogy ön külföldön ír, következőleg még ha az otthoniak nem volnának is olly hanyagok mint a minők, teljesen lehetetlen önnek azon kútfőket használni, miket én a szándokba vett czélra, nélkülözhetetleneknek tartok; meg kell vallanom, hogy a lehetetlenséggel szemben még Ön vastürelmében s mesteri kezeiben sem lelek elegendő megnyugtatást. Aggodalmam nem a körül forog, hogy a mint Ön szerényen mondja, a munka nem lehet tökélletes; hanem forog a körül, valljon a fenforgó körülmények közt, lehetséges-e, hogy káros ne legyen. Meg kell ez észrevételt magyaráznom. ön azon meggyőződésben van, hogy ha részletekre nézve, lehetetlen is külföldről tökélletes művet adnia, legalább a kor szellemét sikerülend a maga valóságában feltüntetnie, s hogy annál fogva, munkája jó úttörő lesz. Én azt gondolom, hogy egy contemporaneus történetírónak inkább s egyenesen a tényeknek criticus összeállítása képezi kiválólagos feladatát — miszerint azok anyagul szolgáljanak a kor szellemének deductiójára, mellyet én inkább későbbi írók hivatásának ismerek. Ez utóbbit jobban látjuk a távolból — éppen mint a hegyet nem az látja jól a ki rajta van. E tekintetben az újabb historicusok közt Macaulay remekelt; de miért remekelhetett? mert nem saját korát írta; — mert olly kort írt le, mire nézve a tény adatokat összeszedve készen találta. A contemporaneus történetíró, éppen mert contemporaneus, kútfőül szolgál. — Az utánna következők okvetlenül illyennek fogják őt használni; — s ha adatjai hiányosak okvetlenül fonák irányban fognak haladni. — A contemporaneus író, ha munkája historicus része hiányos nem út törő, hanem út tévesztő. De ez még kisebb tekintet. Nagyobb az hogy Hazánkban a csomó, mellyel korunk bajlódott még nem jutott megoldásához. Különösen pedig az egész történelmi mozgalom elválaszthatatlan kapcsolatban áll egy olly kérdéssel, melly folyvást függő, s melly körül felcsigázott szenvedelmek vannak játékban. — Értem a nemzetiségi kérdést. — E szenvedelmek ellenében a contemporaneus történet írónak nyugasztalólag kell hatnia; s nyugasztalólag csak úgy hathat ha minden oldalról öszeállítja az adatokat s így öszeállítva czáfolhatatlan tényekkel — nem pedig adatok nélküli vélemény mondással viszi haza a hibákat az illetők házához. Tények, kútfők nélkül, a kép mellyet a kor szelleméről adand, nyugasztalás helyett egy vagy más oldalon ingerelni fog. Márpedig meg kell vallanom, hogy én absolute lehetetlennek tartom, hogy ön itt külföldön csak távolról is megszerezhesse azon kútfőket, mellyek hiányában én nem hiszem, hogy az 1823—48ki korszak történelmét megirni lehessen a nélkül, hogy a történetíró vagy tévedjen, vagy téveszszen. — Mi az a kútfő, melly nélkül, nézetem szerint lehetetlen az 1823—48.ki korszak történelmét megirni? — A törvényhatóságok jegyzőkönyvei. — Ezekben van letéve Nemzetünk; egész political. nemzetgazdászati, administrationális (s nagyrészben sociális) életének minden mozzanata. — Olly történelmi kincstár ez, mellyhez hasonlóval a világ;on semmi Nemzet nem bir. — E kútfő még a mult időkre nézve is nélkülözhetetlen, a mióta csak vannak Megyei Jegyzőkönyvek — de különösen nélkülözhetlen 1823 óta, midőn a Habsburg ház az Országgyűlésnek 12 éven át elmulasztásával (a mi az Aix La Chapelle-i, Bécsi Troppaui, Lajbachi Veronai Congresszusok politicájában találja 597-