Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

»Semmit se tudok. Mr. Snags by-éknél egyszer imádkozott valamit Mr. Chadband, azt hallottam, de az olyan volt, mintha nem énnekem beszélne, hanem magamagának. Sokat imádkozott, de nem bírtam én kivenni abból semmit. Máskor meg más urak jöttek Tom-al-Alone's-ba imádkozni; de azok többnyire azt mondták, hogy az előbbiek nem jól imádkoztak és az is mind olyan volt, mintha magukról beszélnének, nem énnekem, vagy mintha csak a többieket szidnák, nem hozzánk beszélnének. Nem értettük mi azt sose. Nem tudtam én sose, mire való az egész.« XLVII. fejezet.) A bolyongásokba és nélkülözésbe belebetegszik és meghal. Megrázó a proletárfiú halál-jelenetének leírása. Az előzőekben többször szó esett már arról, hogy Dickens egy-egy gyermekhőse meghal. Meghalt a kis Dombey, meghalt a kis Nell is. De ilyen mély felháborodással, ilyen vádló élességgel, ilyen megrendítő szépséggel eddig sehol sem írta még le Dickens a gyermekszereplő halálát, mint ezét, az elhagyatott proletárfiúét. -Jo-t halálos ágyán tanítják meg imádkozni és ima közben hal meg. »Felragyog a világosság a Ihosszú, sötét éjszakára. Meghalt. Igen, meghalt. Felséges Urak. Meghalt, tisztelt Karok és Rendek, nemes Lordok és Urak. Meghalt, Nagytiszteletű Urak, meghalt, igazhitű és hamishitű, minden rendű és rangú Főtisztelendő urak. Meghalt, emberek, <halljátok mindnyájan, akik úgy jöttetek a világra, isteni részvéttel a szívetekben. Így halnak ők meg körülöttünk, minden áldott nap, minden áldott éjszaka.« (XLVII. fejezet.) Az olvasó kiérzi a szavakból a vádat: ennek a proletárfiúnak is az embertelen társadalmi és nevelési rendszer okozta a Jialálát. Amint arra IVASEVA rámutatott, a NEHÉZ IDŐK (1854.) c. regényében Dickens közvetlenebbül és élesebben ábrázolta sok tekintetben a kapitalista rendszert, mint másutt. Ezért közvetlenebb és teljesebb a regény társadalom- és nevelési kritikája is. Érdekes megemlíteni, hogy — bár más okból —, de voltak polgári gondolkodók közt is, akik ezt tartották Dickens legjobb alkotásának, (Pl. Ruskin, Lanvis.) Pedagógiai szempontból a regény fő mondanivalója: a polgári szűklátókörű empirista-pozitivista nevelés, az egyoldalú intellektualizmus bírálata. A regény I. és II. fejezetében Gradgrind Tamás gyáros iskolájába visz el az író. A gyáros közvetlenül is kifejti pedagógiai elveit, utasításait a tanító számára: »«Tói értsen meg, tényeket kívánok. Ne tanítsa ezeket a fiúkat és lányokat semmi egyébre, csak tényekre. Az életben csupán tényekre van szükség. Egyebet ne ültessen és minden egyebet irtson ki. Gondolkozó állatoknak (!) a lelkét csupán a tények alapján idomíthatja (!), semmi egyébnek sem vehetik 'hasznát soha.« Szemléletesen, konkrét témával kapcsolatban is bemutatja a gyáros alapelvei érvényesítését. Megkérdezi a gyermekeket: Kitapétáznátok egy szobát lovakat ábrázoló képekkel? — Majd: Tennének-e virágot ábrázoló szőnyeget a padlóra? Mindkét kérdéssel kapcsolatban rávezeti a gyermekeket arra, hogy a válasz csak tagadó lehet. Nem tapétázhatjuk ki lovas-ábrákkal a szobát, mert a lovak nem kerülhetnek a falra, ez lehetetlen, érthetetlen. 50