Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

elégíti ki, tovább kérdez: »Mi nekünk a pénz?-« Majd: Mit tehet a pénz? Apja jellemző módon azt válaszolja: A pénz. Pál? bármit megtehet érettünk. A kisfiú okoskodva mégsem nyugszik meg a válaszban és még~ tovább kérdezgeti: Akkor miért nem mentette meg a pénz anyámat? Ha a pénz jó dolog: és nem kegyetlen, mindent megtehet, akkor miért nem mentette meg anyámat? — tűnődik az okoskodó kis Pál. Az apa bizonyos témákat, így a halált, nem engedi szóba hozni Pál előtt, nehogy eltűnődjön rajta. [8]. Pált 5 éves korában egy idősebb nő intézetébe helyezi el apja. Itt azt vallják, hogy a gyermek lelkét erőszakkal kell felfeszíteni, mint valami osztrigát. Pál itt is magános, és tépelődő, egyre tépelődőbb. Egyszer azt mondja a tanítónőnek: azon gondolkozik, milyen öreg lehet a néni? Erre rendreutasítják: ilyesmit nem illik mondani. Pál azonban nem marad adós a válasszal: az sem illik, hogy mindig maga eszi meg a pecsenyét, meg a pirítottkenyeret — válaszolja a tanítónőnek. Erre az mérgesen rendreutasítja: Jobb lesz, ha eszében tartja a mesét, ahol a veszett bika halálra tiporta a kisfiút, mert mindig kérdezett. Pál éles logikával reagál erre: Ha a bika veszett volt. honnan tudhatta, hogy a fiú kérdez? Egy veszett bikához még senki sem ment kérdezni. Nem hiszi el ezt a mesét [9]. A magánosan, elzártan nevelt Pál a játszótársakat elküldi maga mellől. Az egyedüllétet kedveli. Sokat tűnődik azon, hogy mit mondanak a hullámok. Hat éves korában Pált Blimber dr. intézetébe viszik. Az intézet a »gyorsfejlesztő« módszer alapján áll; egész nap magoltatják a gyermekeket. »A természetet egyszerűen semmibe sem vették.« (XII. fej.) [10] Blimber kisasszony, az intézet tulajdonosának leánya »holt nyelvek sírboltjában való búvárkodás folytán maga is száraz és homokszínű lett valamelyest A gyorsfejlesztő módszernek meg is lett a következménye: a fiúk átlag 3 hét alatt tökéletesen elvesztették jókedvüket, 4 hónap alatt elkeseredtek, 5 hónap múlva kész vén, embergyűlölővé lettek. A tanév végén pedig a növendékek arra a következtetésre jutottak, hogy a költők és bölcsek művei nem egyebek, mint egy csomó mondatrész és beszédrész

r aminek máskülönben semmi értelme a világon, (i. m. 193. 1.) [11]. Éles jellemzéssel állapítja meg az író: Pál sohasem tudta, merre néz Blimber Cornélia kisasszony szeme, voltakép azt se, van-e szeme a szemüvege mögött. Szépen jellemzi ez az apróság az iskolának a gyermektől való távolságát, idegenségét. Mulatságos jelenetekben sincs hiány az intézetben. Az ebédnél tanulmányokról, klasszikusokról beszél az igazgató. Valósággal burleszkbe illő jelenet, ahogyan egyszer a rómaiakról beszélt. Az egyik fiúnak a falat cigányútra ment, kínlódott, nem mert köhögni, nehogy zavarja az igazgató fennkölt előadását. Egyszerre több könyvet is kiadnak a kis Pálnak tanulásra. Mikor így nem megy a tanulás, Cornélia kisasszony észbekap: önnek jobb lesz egyenként átvenni ezeket a könyveket — mondja. [12]. 42