Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

A szülői önkény és zsarnokság egyébként úgyszólván állandó témája Dickens kritikájának. Egyik történelmi regényében, az ebben a korban megjelent BARNABY RUDGE-ban is egy ilyen zsarnoki szülő elítélésével találkozik az olvasó. Mr. Chester 'kiátkozza és elzavarja fiát, mert önálló utakon akar járni: "Ha elhatároztad, hogy saját, egyéni utadat követed, akkor kövesd és átkomat is hozzá kapod« — szól az embertelenül rideglelkű apa gyermekéhez, (i. m. XXXII. fej.) * Az 1840-es évek végén Dickens realista vonásai elmélyülnek, kiélesednek. Ez megmutatkozik mind a témában, mind a téma kidolgozásának, a szerkezetnek is a finomodásában, a korábbi kalandos elemeknek és bizonyos mértékig a szentimentalizmusnak háttérbe szorulásában is. Ilyenféle elmélvülési törekvések tapasztalhatók az 1849-ben megjelent nagy regényében, a DOMBEY ÉS FIA c. művében. Ebben a könyvben azt mutatja be realista kritikai éllel, hogy a gondtalan, jólétben élő gyermeket is megrontja a kapitalista nevelés túlterhelése, szívtelensége. A nagykereskedő Dombey »sokat foglalkozott bőrökkel, de a szívekkel annál kevésbé. Ezt a fényűzési cikket az éretlen fiúknak-lányoknak. a nevelőintézeteknek, meg a könyveknek hagyták.« (i. m. I. fejezet.) Természetes, hogy az ilyen rideg üzleti szellem szükségszerűen kedvezőtlen nyomot hagy a családi nevelésben, abban, ahogyan a rideg üzletember, Dombey, saját gyermekeit kezeli. Másképp neveli lányát, Florence-t és másképp egyetlen fiát és örökösét, a kis Pált: Dombey elhanyagolja leánya nevelését és teljes anyagi súlyával egyetlen örökösének, az árván maradt kis Dombey Pálnak nevelését akarja irányítani. Gondosan őrködik azon, hogy a gyermeket óvja »az alantasabb« társaságtól. Amikor a kis Pál dajkája a gyermeket saját családjához viszi látogatóba, a gőgös kereskedő kidobja a dajkát, mert a gyermeket nem neki való környezetbe vitte. (VI. fejezet.) Kényeztetve, elzártan, magánosan (csak Florence nénjével játszhat) fejlődik Pál; »Az idő őrködő és figyelő tekintete azalatt — a kisfiú álma lassanként változáson ment keresztül. Egyre több és több világosság hatolt bele és egyre határozottabb álomképek kezdték alvását zavarni; szunnyadása körül egész raja zsongott a tárgyaknak és benyomásoknak, így haladt át lassanként a csecsemőkorból a gyermekkorba és így lett belőle beszélni, járni, elmélkedni tudó Dombey.« (VIII. fejezet.) Lehelletnyi finomsággal a magános, passzív jellegű fejlődést, kibontakozást éreztetve, szunnyadásként jellemzi a gyermek felcseperedését az író. Dombey apai szeretete is önző, gőgös jellegű volt. Abban, hogy gondos nevelést akart adni fiának, csak az örökös felnevelésének hiúsága vezette. A gyermek néha nehéz kérdéseket tett fel apjának. Egy szép napon megkérdezte tőle: Mi a pénz? Dombey először azt válaszolja, hát arany, ezüst, meg rézguineák, schillingek, félpennyk . . . De Pált a válasz nem 41 \