Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Csóka János: Az egri dohánygyár 60 éve, 1895—1955

zetbe [26]. Ez azonban már nem tudta megakadályozni a kibontakozott szociáldemokrata szakszervezeti mozgalom továbbfejlődését. Sőt, sokkal inkább előre lendítette azt. A munkásnők a munkásegység jegyében követelték, hogy mindenki lépjen be a szociáldemokrata szakszervezetbe, ha pedig nem akarnak belépni, zárja ki őket az igazgatóság. Ez igazolja az »Egri lJjság«-nak azt a megállapítását, hogy a dohánygyárban bérmozgalomról szó sincs, a dohánygyár belsején belül a munkásnők között politikai harc dúl, ami könnyen magával sodorhatja a többi üzemben, gyárban dolgozó munkásokat is [27]. A dohánygyári dolgozók azonban nagykorúak lettek, megedzették őket a háború éveinek nehézségei. A klérus minden mesterkedése ellenére, 1917. október 12-én sztrájkba léptek. Agyár igazgatója megrémülve a munkások mozgalmától és az igazgatóság elé való felvonulásától, karhatalmi egységeket kért az alispántól. »A nemzetközi szocialista izgatások következtében a munkások sztrájkja kitörőben van, 100 emberből álló karhatalmi osztag kivezénylése iránt haladéktalanul intézkedni méltóztassék« [28] — írta a dohánygyár igazgatója. A katonák a dohánygyárba érkezve, megtisztították a telepet a dolgozóktól. A munkásnők azonban nem mentek haza, hanem csendes, tüntető sétát rendeztek a városban. Természetesen ez nem maradt hatás nélkül az egri dolgozókra. A rendőrség ugyan tömegével tartóztatta le a mozgalom szervezőit, de az általános* minden területre kiterjedő sztrájk kitörésének elkerülése érdekében a különböző munkásküldöttségek követelésére mindannyiszor kénytelenek voltak kiengedni őket. Még a sztrájk kitörésének napján akcióba lépett a katholikus papság. Az »Egri Katholikus Tudósító«-nak külön száma jelent meg, amelyben Subik Károly kanonok óvja a dohánygyári dolgozókat a szociáldemokráciától, a szakszervezettől. Subik azt hangsúlyozza, hogy nem lehet valaki egyszerre szociáldemokrata is, meg jó keresztény is. Vagy az egyik, vagy a másik, de a kettő kizárja egymást, s felszólítja a dohánygyári dolgozókat, hogy lépjenek ki a szociáldemokrata szakszervezetből. Sőt, a fenyegetés eszközéhez is nyúl. Többek között a klérus támogatását — anyagi segítséget adott a dohánygyári csecsemőotthon felépítéséhez — emlegeti. Az érsekség adott, s »a szociáldemokraták viszont nem adnak, csak elvesznek« [29] — mondja Subik a röplapjában. Ezek alapján érthető, amit az Egri Üjság 1917. október 18-án írt. az ti., hogy »vörösök és feketék . . . ennek a két társadalmi irányzatnak a harca folyik jelenleg a dohánygyárban« [30]. Ha később sikerült is tért hódítani a dohánygyári munkásnők között a feketéknek, 1917-ben nem. Hiába tiltotta be a rendőrség az általuk kívánt népgyűlést, titokban megtartották. Leginkább a »Diófakút-utcai« munkásotthonban jöttek össze. Az Egri Üjság 1917. október 28-i száma ekként emlegeti a munkások jól bevált taktikáját a rendőrséggel szemben: a rendőrségen besúgják, hogy gyűlés lesz itt és itt, s a rendőrség kimegy a megjelölt helyre és nem talál senkit, ellenben a város másik részén megtartották a gyűlést [31]. A dohánygyáriak mindenféle sztrájktörést megakadályoztak, több mint két hétig sztrájkoltak, bementek ugyan az üzembe, de nem dolgoztak, hanem énekeltek, főleg munkásdalokat. Nem dolgoztak 394-