Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Csóka János: Az egri dohánygyár 60 éve, 1895—1955

mindaddig, amíg az igazgatóság a munka továbbfolytatása érdekében 1917. október 29-én ki nem elégítette a munkások követelését [32]. A szociáldemokrata és keresztény-szocialista mozgalom között egyre jobban kiéleződött a harc a munkások megnyeréséért. E harc a Tanácsköztársaság időszakában kissé alábbhagyott, de a Tanácsköztársaság után sokkal jobban feléledt. A Tanácsköztársaság bukása után a reakció együttes erővel kezdett támadást a szociáldemokrata szervezetek ellen. »Ne mondjátok, hogy a szociáldemokrácia nem kommunizmus! — írja az Egri Újság 1919. november 13. számának szerkesztőségi cikke. — Hisz egy az apja mindkettőnek: Marx; egy a célja mindkettőnek: a termelőeszközök társadalmasítása; a szociáldemokrácia adta a kommunizmus vezéreit. Itt nem lehet kisgyermek módjára másra tolni a kártételt. A szociáldemokrácia mindig teherben van, és rendesen elvetél és megszüli a kommunizmust. Nem lehet különbséget tenni a szociáldemokrácia és a kommunizmus között, hanem igenis éles különbséget kell tenni a munkáskérdés és a szociáldemokrácia között. Hát elismeritek-e már munkások, hogy nincs nagyobb ellenségtek, mint a szociáldemokrácia . . .« [23]. A legkülönbözőbb adminisztratív intézkedéseket foganatosították a dohánygyárban azokkal szemben, akik szervezték, irányították a szociáldemokrata mozgalmat. A munkások több mint 12 százalékát fegyelmi úton elbocsátották [34], kifejezetten azért, mert politikailag megbízhatatlannak nyilvánították őket. Napirenden voltak az internálások, rendőri felügyelet alá helyezések, stb., ugyanakkor a papság szervező munkát végzett a dohánygyárban, a munkásoknak egyre nagyobb hányadát vonták be a keresztény-szocialista mozgalomba. Mindezek ellenére a dohánygyári munkások nem felejtették el könnyen a Tanácsköztársaság dicső 133 napját. Ezt maga a dohánygyár igazgatója igazolta 1921-ben, amikor azt írta, hogy »bár a proletárdiktatúra bukása után a régi rend teljesen visszatért — azonban a kommunisták uralmának hatása még mindig megérezhető a munkások viselkedésén és csak hoszszú, erélyes bánásmód vezetheti vissza a munkásokat arra a nívóra, amelyről lelketlen agitátorok letérítették« [35], És valóban nem hiányzott az »erélyes« eszköz. Szinte tűzzel-vassal irtották a dohánygyári munkásokból a szocialista eszme »fertőzéseit«. A munkás fluktuáción kívül a nacionalizmus, sovinizmus és irredentizmus minden eszközét felhasználták erre. Tiszti és altiszti beosztást ígértek azoknak a munkásoknak, akik önként feladatokat vállalnak a második világháborút előkészítő munkálatokban [36]. 1938-ban, amikor a Felvidéket elfoglalták, kiadták az ún. »Felvidék« elnevezésű szivarkát. De hogyan? »A Felvidéknek a Szent Koronához való visszacsatolása alkalmából 1938. november hó 1-től kezdődően 25-ös egységű dobozkában ,Felvidék' elnevezésű szivarkát bocsátanak ki . . . A 25-ös dobozka ara 1 pengő 30 fillér lesz. De a dobozkában csak 24 darab szivarka van elhelyezve, a huszonötödiket egy elismervény pótolja, mellyel a m. kir. dohányjövedék nyugtázza, hogy a dobozka vásárlója a huszonötödik szivarka árát a ,Magyar a magyarért' akció javára fordítja« [37]. Ugyan39 5