Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Csóka János: Az egri dohánygyár 60 éve, 1895—1955

Az első világháború alatt nem csökkent a dohánygyár kapacitásának kihasználása. Kívülállóknak ugyan úgy tűnhetett, hogy igen, mivel nem lehetett dohányféleségeket kapni. Az Egri Űjság a dohányért vívott »forradalmat« a következőképpen jellemezte. »Tegnap ismét meleg napjuk volt a trafikosoknak. Dohányszállítmány érkezett, aminek természetes következménye lett, hogy ismét felgyűlt a trafikok előtt az a rettenetes tolakodás és tülekedés, amelynek sem a polgári, sem a katonai hatóságok nem tudnak véget vetni, s amely egyik-másik helyen valóságos kis utcai forradalommá nőtt — ütötték, pofozták egymást« [17]. Kétségtelen, az országosan jelentkező dohánykeresletnek egyik oka az volt, hogy a háború következtében csökkent a dohánybehozatal, s így nyersanyag hiány miatt országosan csökkent a dohánygyárak termelési szintje. Hozzájárult a dohányhiányhoz ezenkívül az is, hogy a front emésztette fel a termelés zömét. Az egri dohánygyárban nem csökkent a termelés a háború alatt sem. Ezt legjobban a munkáslétszám alakulásán lehet lemérni. Nem arról van szó, hogy munkaerő fluktuáció nem volt, de amennyit elbocsátottak, vagy nyugdíjaztak, annyit fel is vettek. Röviden azt lehetne mondani erről az időszakról, hogy »depresszió«, pangás időszaka volt. Az 1920-as évek elején már más a helyzet. Ekkor a termelési kapacitás kihasználásának nagyméretű csökkenése következett be. 1922-ben 764 nő és 41 férfi dolgozott a gyárban, 1923-ban már csak 700 nő és 39 férfi, 1924-ben pedig 327 nő és 37 férfi [18]. E rövid idő alatt a munkások 55 százalékát bocsátották el. A munkások elbocsátását és a termelés apasztását a túltermelési gazdasági válság idézte elő, ami 1920—1923. között végigsöpört egész Európán. Mivel a dohányiparban igen alacsony a tőke szerves összetétele, az állandó tőke értéke minimális, lényegében a munkáslétszám változásának, ingadozásának megfelelően változik, s ingadozik a termelés színvonala is. Érthető tehát, hogy 1924-ben a létszámapasztásnak megfelelően a termelés is csökkent. S ha némi különbség van is az egy főre jutó termelés tekintetében, az csakis az intenzitással van kapcsolatban. 1926—27-ben a termelés újból fellendült. Űj munkaerőket vettek fel, s a termelés szintje megközelítette a háborút megelőző időszak termelési szintjét. Az egy főre jutó termelés pedig felülmúlta a háború előtti szintet. 1929-ben már 610 munkást foglalkoztatnak a gyárban, s 27 595 500 darab minőségi szivart gyártottak. Ez, a termelés összmennyiségét tekintve, közel 15 százalékkal kevesebb az 1910. évben termelt mennyiségnél, de ha figyelembe vesszük, hogy a munkáslétszám ugyanakkor közel 20 százalékkal csökkent 1910-hez viszonyítva, érthető, hogy az egy főre eső termelés 12 százalékos emelkedést mutat. Az 1929—33-as világgazdasági válság az egri dohánygyárban is éreztette hatását. 1930-tól 1934-ig fokozatosan csökkent a munkások száma, s ezzel együtt a termelés színvonala is. Most azonban nem olyan ugrásszerűen következett be az apasztás, mint az 1920-as évek elején, hanem az volt a jellemző, hogy az elbocsátott, vagy nyugdíjba ment dolgozók helyett újakat nem vettek fel. Az 1930-as évek elején a válság hatása 380-